A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 4. (Szeged, 2004)

Adattár - Szelesi Zoltán: Csáky József szegedi levelei

elemző cikkében - többek között - így jellemzi: „... Ő is, meg korunk is keresi a művészet kifejezési formáját önmagában, a lelke mélyén... Valami örököt ad Csáky minden művében: azt az ünnepélyes, előkelő hangot, egy mély belső rezgést, mélyen emberi megnyilatkozást, mely az ő sajátja." Csáky József neve az évek múlásával Magyarországon lassan feledésbe merült. De nem így Párizsban, ahol emberöltőnyi munkásságával a szobrászatban nemzetközi rangot vívott ki magának, s külföldön alkotásai számos modern múzeumban képviselik. A francia fővárosban őrzött kubista szellemű művei a század elején megújhodott szobrászat pozitív jegyeit hordják magukon. A párizsi Modern Művésezti Múzeumban szereplő avantgárdé szobrászok, mint (J. Arp, R.Duchamp-Villon, Ch. Orloff, J.Lipschitz és O. Zadkine formakísérletező alkotásai között, méltó helyet foglal el Csáky két nőalakja, melyek a modern szobrászati törekvések kiváló eredményeit tükrözik. A párizsi Modern Művészeti Múzeumban látható kubista ábrázolásai (1914 és 1927-ből), valamint a Párizs Város Modern Művészeti Múzeumába lévő konstruktív tömörségű „Leányfej"-e (1937), Csákyt a modern mesterek sorába emelik. Nem véletlenül állította őt Raynal, a kitűnő francia műkritikus Despiau, Maillol és Brancusi mellé, éppen ama sikeres törekvéseiért, melynek célja Raynal szerint: „... a naturalizmus által ellaposított művészet megtisztítása és fölszabadítása volt." Csáky alkotásaiból 1959-ben Budapesten kiállítást rendeztek. Ebből az alkalomból, több mint félszázados távollét után a művész hazalátogatott. Rövid időt szülővárosában, Szegeden is töltött. Itt tartózkodása alatt előkereste fiatalkori alkotásaiból egyetlen meglévő szobrát, egy kislányfejet, melyet 1905-ben Szegeden mintázott, és a budapesti kiállításán szereplő párizsi művei között - az indulását demonstrálva - ezt is bemutatta. Pár nap múlva visszatért Párizsba. Itt hagyta azonban Szegeden egyik pompás szobrát, a „Táncosnő" című alkotását, mely csupa báj és fiatalos sodrás. Az utóbbi években készült műveiről („Szemérem", „Csók", „Szédület"), az egykori párizsi kortársbarát Bölöni György írja: „...meggondolással, töprengésekkel, nagyon nagy átérzéssel születtek... mély szobrászkultúra ömlik el rajtuk... Igen, Csáky, az... avantgardista, akinek alkotásait sok fázisában ismertem, már mindenképpen klasszikussá vált." 1943 nyarán, egy légből kapott hír nyomán Csáky halálhíre terjedt el Magyarországon, melyet a mester maga cáfolt meg. A tévedést a sajtó is korrigálta. Ha visszatekintünk Csáky József gazdag pályafutására, elmondhatjuk, hogy Csáky Szegedről elindulva, meghódította a művészet világát és ismert, jelentős szobrásszá lett. Igazolja - többek között - ezt a Les Lettres Françaises 1963. februári száma is, mely a kiváló magyar származású szobrász alkotómunkásságát hosszú cikkben méltatta. Nyolcvanadik születésnapja alklmából pedig - 1968 tavaszán - a neves művészt a hazai lapok és, folyóiratok köszöntötték. Életművéről -önéletrajzának felhasználásával tervezett - magyar kiadvány megjelenését azonban már nem tudta megérni. 1971. május 4-én Párizsban elhunyt. „Emlékek a modern művészet nagy évtizedéből 1904—1914" című memoárja, amint a dátumok is jelzik, Csáky József pályájának első - vagyis legfontosabb - dekádját öleli fel. Ebből - egyebek mellett - kitűnik, írja Németh Lajos, hogy Csáky „... Párizsban megismerkedett az ott tanulmányokat folytató haladó magyar művészekkel, a Nyolcak tagjaival, akik ugyancsak a kor avantgárdé irányai felé orientálódtak. Csáky lényegében az ő társuk volt, művészettörténeti helye valahol az École de Paris kubista szárnya és a Nyolcak, illetve annak utóda, a KUT művészetének a találkozási pontján határozható meg. A kubizmusból Csáky mindenek előtt a geometrizáló formaadást tanulta meg, a tér 169