A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 4. (Szeged, 2004)

Adattár - Szelesi Zoltán: Csáky József szegedi levelei

A görögországi kiállítás elvben e hó 8-án zárult le. Többet nem tudok. Azt hiszem hamarosan értesítenek, hogy a szobrok visszajöttek. Egy görög műkritikus ígérte, hogy meglátogat, de eddig még nem láttam. Az amerikai műgyűjtő megrendelt két bronzszobrot. A bronzöntő most készíti ! Valószínű, hogy más[ik] két szobrot is fog az illető vásárolni. Azt hiszem így lesz. De először a két bronznak oda kell érkezni New-York-ba, hogy lássa. Egy nagyon mulatságos dolog történt velem a napokban. Két fiatal angol fiú[nak] - a Portsmuth-i Művészakadémia növendékei - dolgozatot (elméletit!) kellett készíteni és ehhez témát választani. Ok a „kubizmus kezdeté"-t választották, de ehhez pontos adataik nem voltak. Odafordultak hát egy londoni nagy műkereskedőhöz, hogy jelöljön nekik valakit, aki értesülve van. A műkereskedő fia (szintén kissé műkereskedő) Párizsban él és ezt a címet adta a két ifjúnak. Az egyik írt is mindjárt a műkereskedő párizsi fiának, aki rám gondolt (vásárolt már tőlem), és elküldte nekem az ifjú levelét. Én ránéztem az aláírásra: John Csáky! Mit szólsz hozzá? Én rögtön írtam adatokat és kértem, hogy írjon a családjáról, amely bizonyosan magyar eredetű. Bizonyosan ő is nagyon meg volt lepve, az én nevemet látva. Én dolgozgatok. A kis kőrelief után, egy ugyancsak kicsike reliefet mintáztam. Most öntöm gipszbe. A márványlap már itt van és abba faragom. Az idő pocsék. A hosszú, enyhe ősz után jött a nagy hideg. Most pedig esik folyton. Hát tél? Sok jó barátsággal Csáky 40 Kedves Szelesi 2. XII. 65. A leveleink ismételten keresztezték egymást. így aztán a válasz mindig a régebbi levelet illette. Most iparkodok megelőzni a fatalizmust, ha csak te nem leszel nagyon szorgalmas. Majdnem azt írtam, hogy remélem túlon-túl el leszel foglalva és nem lesz alkalmad válaszolni, de hát ez még sem volna jóbaráti kívánat, mert a leveleid mindig jólesőek. Gizikével ugyanez történt: egészen váratlanul írt, mielőtt a levelemet megkapta volna. De sajnos nem kell félnem, hogy szegényke elhirtelenkedi a választ. így aztán van időm megelőzni. Én tudtam, hogy ő Szegeden van. Erzsi néném járt Szegeden, nov. 1-én, virágozni férje sírját és beszélt Gizikével, amit mindjárt megírt nekem. Én attól tartok, hogy szegény Gizi kedélybetegsége onnan jön főleg, hogy ő (akaratlanul) mindent megtesz ezért. О ugyanis azért nem képes emberekkel összejönni, mert kedélybeteg, hanem ellenkezőleg, azért beteg, mert kerüli a társaságot. És minél jobban kerüli, annál erősebb lesz a baj. Csóti Jenő is írja, hogy hívják, menjen hozzájuk, szeretettel fogadnák. De fél attól, hogy nem lesz egyedül és emiatt nem temetkezhet bele a búbánatába az egyedülléte miatt. Fonák helyzet. De kár, hogy nem lehetek mellette! Minden megváltozna. A bizonyíték erre az, hogy Jugoszláviában nagyon jól érezte magát. Ott nem zárkózhatott el. Magamról nem sokat írhatok. Egy hét óta gyengélkedem. Kissé megfáztam. A dolog nem „súlyos", de igen kellemetlen. A nap egy részét az ágyamra heveredve töltöm. /De 202