A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 4. (Szeged, 2004)

Adattár - Szelesi Zoltán: Csáky József szegedi levelei

nem az ágyban!) A hőmérsékletem rendes. De a munka megállt. A kis márvány-lapot már elkészítettem a megmunkálásra és az most vár. De nem ő türelmetlenkedik! Az athéni kiállítás már nov. 8-án bezárult és a szállító már értesített, hogy hamarosan elhozza a szobrot. Két hét múlva már készen lesz a két bronz az amerikai műgyűjtőnek. Egyelőre más mesterségbeli hír nincs. A vevők nem tolonganak. Csak egy kisbronzról lenne szó, de nem mindjárt. No, meg itt az év vége és az új év, és ilyenkor az emberek a saját dolgaikra gondolnak. Az ilyen gondok engem nem gyötörnek. Köszönöm mindazt, amit érdekemben teszel. Úgy látszik azonban, hogy a lapok, folyóiratok nem sietnek lázasan a dolgok megjelenítésével. De hát ez régi baj, mint ahogy ezt a nóta mondja el a lányok szívéről. Ezelőtt ismét intervjout vett tőlem a magyar rádió. Nem hallottad véletlenül. Ne bánkódj a Nyilasy Sándor-cikk miatt. Én főleg egy-két reprodukciót szeretnék a képeiről. Bevallom, hogy soha semmit nem láttam tőle. Személyes szimpátia köt hozzá. Örülök, hogy mondod, hogy jó festő volt. Magyarországon rajtad kívül mindenki elfelejtett. Egy hang se! Itt se látok egy magyart sem, már régóta. Meghaltam volna halálom előtt? Ez előfordult másokkal is. Mint, (hogy szerény legyek!) Rembrandt-tal és Mozart-tal. Sok jó barátsággal Csáky 41 Kedves Szelesi 1965. XII. 15. Leveledet, valamint a benne levő újságcikkeket megkaptam. Nagyon köszönöm mindazt a sok jót, amit rólam írsz. Olyan szép mindene, hogy nem is tudom megérdemlem-e. A jó szegediek valami csodabogárnak fognak tekinteni engem, a szerényen működő szobrászt. Kissé ellentétben van ez azzal, amit már nagyon régen írt nekem Csóti Jenő. О ugyanis, beszélve az én „mostoha" öcsémről, Bajó Lászlóról, akit gyermekkoromban én „butának" neveztem. Márpedig Csóti szerint Bajó „okosabb" volt, mint én, merty'ó nyugdíja van, azonkívül még szálloda-portás is lett, ami nagy dolog és iszonyú protekció kell egy ilyen pozíció elnyerésére. Talán igaza van, mert énnekem soha nem csúsztattak a kezembe borravalót. Szerencsére - magunk között! -, mert én a bőkezű adakozónak azt hiszem a pofájába vágtam volna azt. Dehát ezt Csóti nem értené meg. Gondolod, hogy milyen jót nevettem az én Jenő barátom levelén. Dehát ő még a Bánk Bán-ban is a szolga szerepét választotta és mégpedig a németét. Itt semmi újság. Különben is közel vannak az ünnepek, és ilyenkor mindenkinek azokra van terelve a figyelme. A szobraim visszajöttek Athénből. Az amerikai műgyűjtő által vásárolt két szobrom bronzba öntése nemsokára befejeződik és indulni fognak New-Yorkba. Azt hiszem megérkezésük után jön egy újabb vásárlás, legalább is be lett ígérve, azon esetben, ha a két szobrom „tetszik". Erről - talán szerénytelenül - megvagyok győződve. Jó lesz, ha sikerül, mert nem mindenki lehet portás! Visszatérve erre a mulatságos dologra, én csak azért írok a dologról, mert elképzelhetetlen az a tény, miszerint lehetnek állítólagos tanult emberek, akiknek a művészet 203