A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 4. (Szeged, 2004)

Kisebb közlemények - Balogh Tamás: „a barátságot máris viszonzom ezzel a tárcával”

(akit Lacinak szólított) „részben elméleti vitákba mélyedtek, részben gyakorlati témákról vitatkoztak". Sós Endrétől azt is tudjuk, hogy az elméleti vita tárgya éppen Ady volt; egy évvel korábban robbant ki a nevezetes Ady-vita, melyben Hatvány Ady-párti volt, Karinthy pedig Kosztolányi oldalára állt, amiért is az Ady-hívők ellene fordultak. Mi történt hát? Karinthy az emlékeket, a valóságot fikcióba transzformálta, és a Szatymazon megtörtént események -jelentős átformálás után - egy látszólag álomszerű, valójában szatirikus élű, aktualizáló novellában (,,cikk"-ben) jelennek meg. Móra - ha hiszünk neki - nem ismerte a Paleolitot, amikor megírta a Tinarát, s szavait valószínűsíti, hogy a cím alatti ajánláson és a cikkhez szervetlenül illeszkedő utolsó bekezdésen kívül nincs utalás benne Karinthyra vagy a Paleolitra. Karinthy cikke vasárnap jelent meg, Móra pedig a következő pénteken (szept. 19.) szerezhetett tudomást róla, mert cikkeit „mindig pénteken írta meg Szegeden, pénteken adta expressz-postára a Magyar Hírlap címére",

11 és a megírás után, talán közvetlenül a postára adás előtt még oda tudta írni a cím alá az ajánlást és a látatlanul is köszönő sorokat a kutyanyelv aljára. Látszólag nincs más kapcsolat a két cikk között - mint ahogy Móra is tagadja. A Tinámban viszont éppen a régi korok és a „primitív népek" temetési szokásait veszi sorba. Egy hónappal korábban a gepida harcosnak öltözött Karinthy pedig éppen azt kérte számon tőle, hogy „miért ásta ki sírjából?", hiszen - idézve a Tinarát-„a. »tisztességes eltemetés«-sel is azért járnak kedvében a halottnak a természeti népek, hogy a bosszúság ki ne kergesse őket a sírjukból." Talán Móra „akaratlanul" választotta a témát - s adott kerülő választ a gepidaKarinthy kérdésére. A két író kapcsolata a novellaváltással valószínűleg nem szakadt meg, de a barátság alakulásának nincs több írásos nyoma. Karinthy azonban Móra halála után is tovább éltette a szegedi írót. A már többször idézett nekrológja után két hónappal a Magyar Országos Eszperantó Egyesület Móra-emlékünnepén tartott elnöki megnyitójában „szeretettől átfűtött, szubjektív szavakkal rajzolta meg Móra Ferenc portréját",

12 majd egy évvel később ismét részt vett egy Móra Ferenc-emlékünnepen, melyet a Kelenföld Lágymányosi Polgári Kör ifjúsági csoportja szervezett, s ahol éppen a későbbi visszaemlékező, Sós Endre mondta az ünnepi beszédet.

13 BALOGH TAMÁS 11 [nn]: Móra Ferenc. Magyar Hírlap, 1934. febr. 10. = Ének a szegénységről, 253-255 12 Az örök mosoly embere az örök fájdalom embere volt. A Magyar Országos Eszperantó Egyesület Móra Ferenc emlékünnepe. Magyar Hírlap, 1934. ápr. 7. 4. 13 Magyar Hírlap, 1935. febr. 26. 7. 157