A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 4. (Szeged, 2004)

Kisebb közlemények - Lengyel András: József Attila ismeretlen vásárhelyi alkalmi verse

József Attila ismeretlen vásárhelyi alkalmi verse Tasi József emlékének A Forrás József Attila-számának szerkesztésekor, 2003 őszén arra kértem Kiss Ferencet, a költő kéziratainak gyűjtőjét, hogy a szám „illusztrálásához" fénymásolatban adjon gyűjteményéből 10-12 dedikációt. A kérésnek eleget tett, sőt a tőle kapott CD, a dedikációk mellett, néhány egyéb dokumentum digitalizált képét is tartalmazza. Az ajánlások egy része azóta bekerült a számba, egy része máskor, máshol jelenik meg. Az egyéb dokumentumok azonban önmagukban, magyarázat nélkül nem kiadhatók. így most egy verskézirat közlésére és filológiai adatolására itt teszek kísérletet. A szóban forgó vers címe: A vendégek üdvözlése. A cím is, a vers szövege is gépelt; autográf szerzői javítás nincs benne. A gépiraton nem szerepel a szerző neve sem. A 3., 5. és 7. strófa utólag, kézzel, át van húzgálva; e törlés végrehajtója azonban, sajnos, nem azonosítható - bárki lehetett. Annyi csak a bizonyos, a gépiratot a gyűjtő József Attila környezetéből kapta, József Attilával kapcsolatos dokumentumról van tehát szó. A kérdés csak az, maga a költő írta-e, avagy valaki más, pl. József Jolán? Célszerű magából a szövegből kiindulnunk. A vers - betűhíven reprodukálva - a következő: A vendégek üdvözlése. [1] Hogyne volna, hogyne volna jó világ, Ahol együtt látni ennyi maskarát Üdvözlégy, üdvözlégy, vendégünk ha vagy, Ebbül végy, abbul végy, éhen ne maradj. [5] Esztendőben egyszer esik farsangbál, Nem esnék le a cipőd ha táncolnál Üdvözlégy, üdvözlégy vig vendégsereg, ugy elhull, mint a légy, aki kesereg. Tárgyaláson a lókötő fellebbez, [10] Jó helyen a rendes vendég bellebbez, Üdvözlégy, üdvözlégy, vendégünk ha vagy, Ebbül végy, abbul végy, éhen ne maradj. Kabaré vár tekintetes vendégség, Ha rossz a vicc, fő hogy jó az egészség, [15] Üdvözlégy, üdvözlégy, vi[g] vendégsereg, Ugy elhull, mint a légy, aki kesereg. 158