A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 4. (Szeged, 2004)
Kisebb közlemények - Balogh Tamás: „a barátságot máris viszonzom ezzel a tárcával”
Móra Ferencné egész nap a háztartás gondjaival foglalkozott, azzal a csodálatos szeretetreméltósággal és angyali türelemmel, amelyre csak Móráné képes. Volt is olyan ebéd és vacsora, hogy hetedhét országon nem akad párja... Az aláírás nélkül megjelent cikk szerzője talán maga Karinthy, aki rendszeresen publikált a Színházi Életben, alkalomadtán ehhez hasonló kedves humorral átszőtt aktualitásokról írott beszámolót is. A vidékre kihelyezett „szerkesztőségi gyűléstől" készült riportot három fénykép-felvétellel illusztrálták, melyeket Puszta Béla szerkesztő készített; ezek közül az egyik megjelent a Fototéka sorozat Karinthy-kötetében is. lü A cikk sem ad pontos dátumot, de a megjelenés előtti „legutóbbi vasárnap" 1930-ban augusztus 24-re esett. Бопа-пар azonban 18-án van, így a leadást, a nyomdai folyamatot és az esetleges „csúszást" figyelembe véve nagy valószínűséggel az augusztus 17-i időpontot jelölhetjük meg a pesti írók szatymazi látogatásának pontos dátumaként; a cikkből, illetve a képaláírásokból pedig a résztvevők pontos névsorát is rekonstruálni tudjuk. A házigazdák: Móra Ferenc és felesége, lányuk, Móra Panka és vejük, Vészits Endre, valamint unokájuk, Vészits Ferenc; a pesti vendégek: Balassa Emil és felesége, Barabás Ernő, Hatvány Lajos, Karinthy Frigyes, Kerényi István (kiadó-igazgató) és felesége, Roóz Rezső (felelős szerkesztő), Puszta Béla (felelős szerkesztő helyettes) és felesége, Sós Endre, Zsolt Béla és felesége, illetve a szegedi vendégek: Pongrácz Albert és felesége, valamint Polgár István dr. S hogy miképpen kapcsolódik ez a dolgozat elején említett két novellához? A szatymazi látogatás és az először megjelent Karinthy-próza ideje között eltelt kevés idő (alig egy hónap) mellett a szöveg maga is valószínűsíti a kapcsolatot. A Paleolit története szerint az első szám első személyben megszólaló elbeszélő egyszerre van a pattintott kőkorszakban és a jelenben, egyszerre van tudatában mindkettőnek, s nem tudja, melyik ideje az igazi. Azt kérdezi magától, hogy „azt álmodtam - vagy ezt álmodom", illetve - karinthys nyelvjátékkal - hogy „hányadik ükősöm vagyok e pillanatban? illetve hányadik ükunokám vagyok odaát?" Egy idegen, s mégis nagyon ismerős, régi világba kerül, ahol „eleven vagyok az elevenek között", érzi. A régi világban egy társaság közepén a próféta An-Dhi ad meteorológiai jelentéseket, körülötte meztelen barlanglakók „guggolva ülnek, körben, néhánya a földön hasal [...] és körben, csupa jó ismerős - biccentve üdvözölnek, s magam is barátságosan köszöntöm őket, miközben leguggolok közéjük, felismerve néhány jó barátomat", kik közül majd Lha-ci mellé telepszik, aki „átszellemült arccal bámul, felém se fordul". AnDhi „őrült nagy dolgokat jósol", de az elbeszélő - huszadik századi tudásával - cáfolni akarja az időjárási jóslatokat, vitába keverednek - „te már megint ábrándozol, csillagokról beszélsz, mikor gyakorlati dolgokról van szó. És egyáltalán, hogy jössz ahhoz, hogy AnDhit kritizáld? Nem is érted meg!" -, majd mivel a „marhaság" modern szót használja a „bölénység" vagy „mamutság" kőkorban releváns szavak helyett, halandzsázással vádolják, és a próféta hívei már-már meg akarják őt ölni - amikor felébred. A riportból tudjuk, hogy a Móra Ferenc szatymazi tanyáján történt látogatáskor a vendégek körben ültek, s az egyik fénykép tanúsága szerint egyesek feküdtek is, Karinthy gepida harcosnak öltözött, tehát játékában egyszerre volt két időben, illetve Hatvány Lajossal 10 „Nézzétek meg ez a fotográfiát" Karinthy Frigyes összes fényképe (Ikonográfia) Szerk.: Kovács Ida. Bp., 1982. 188. 156
