A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 4. (Szeged, 2004)

Kisebb közlemények - Lengyel András: „Pelargos” és társai. Tömörkény István álneveiről

„Pelargos" és társai Tömörkény István álneveiről Hihető-e vagy sem, tény, Tömörkény István (1866-1917) életművének nagyobbik része mindmáig nincs kötetbe gyűjtve. A Czibor-féle életműsorozat nyolc kötete ugyan viszonylag nagy szövegkorpusz, s jó alapot ad az életmű vizsgálatához, ám még a szignált (névvel, álnévvel, betűjellel jegyzett) írások körét tekintve sem teljes. Ami kimaradt, még jó pár kötetet megtöltené. A szignálatlan írások - köztük a több mint negyedszázadon keresztül írott vezércikkek - pedig nemcsak kötetbe gyűjtve nincsenek, de jórészt mindmáig azonosítatlanok is. Ez azért nagy baj, mert (saját, azonosításukra tett kísérleteim alapján állíthatom), ez a terjedelmében is nagy anyag roppant izgalmas; olyan oldaláról mutatja meg az írót, amelyről eddig sejtéseink sem nagyon voltak. Ismereteinknek ezt az egyoldalúságát ugyan a Hétről hétre címmel közreadott, Péter László gondozta kötet (2000) újabban némileg enyhíti. Ennek érdekes és fontos írásai azonban, paradox módon, csak fokozzák a hiányérzetet, amit az életmű nagy, elsüllyedt rétege óhatatlanul kelt. A teljes Tömörkény-életmű regisztrálása, a névtelen írások azonosítása, sajnos, sokrétű, komplikált feladat, s csak lépésről lépésre haladhatunk vele. Az egyik részfeladat, úgy gondolom, a Szegedi Napló szignált, de még azonosítatlan szerzőjű írásainak áttekintése lehet - abból a szempontból, hogy vajon van-e közöttük Tömörkénytől származó írás? Tömörkény álneveinek és szignóinak egy részét régóta ismerjük. Részben közeli munkatársa, élete szemtanúja, Móra Ferenc, részben a Szalay-gyűjtemény dokumentációjára támaszkodó Ortutay Gyula révén. így ma már Tömörkény írásai között tartjuk számon a Szegedi Híradó és a Szegedi Napló következő jelzésű írásait: S-r I-n., T-ny, -ny, Pista, -sta, Tömörkényi, Hóeke Menyhért, Nemo, T.József, Förgeteg. (Ezek egyik része, mint könnyen fölismerhetjük, árulkodó név, illetve betűjel; az író nevéből vannak képezve, könnyen átlátható logikával.) Az Ortutay emlegette nevek között van egy, amelyhez - furcsamód - nem kapcsolható szöveg; ez a Felargó. Nem lehet persze kizárni, hogy van ilyen jelzésű írás is, csak még nem akadtunk rá. Úgy sejtem azonban, hogy ez esetben nem erről van szó, a Pelargó név elírás. Vagy Ortutay nem tudta elolvasni a saját jegyzeteit, amikor disszertációját írta, vagy egyszerűen javítatlanul maradt szedési hiba: sajtóhiba ez a név. A Szegedi Naplóban ugyanis vannak Pelargos jelzésű cikkek, s ezek Tömörkény írásaiként azonosíthatók. De - merül föl mindjárt a kérdés - mi bizonyítja, hogy Tömörkény Pelargos névvel is írt? A gyanú, hogy a Pelargó név voltaképpen csak a Pelargos név romlott, eltorzult változata, nyilvánvalóan nem elégséges. Miként önmagában az sem több közvetett érvnél, hogy 1891-92-ben, amikor a Naplóban együtt szerepelt a szerkesztőség két nagyreményű, ifjú írótagja, Thury Zoltán és Tömörkény István, Thuryhoz képest Tömörkény lényegesen kevesebb szignált írással voltjelen. (Ez a tény azért érdekes, mert gyanítható, hogy a szignált, de még azonosítatlan szerzőjű írások egy része Tömörkény tollából származik.) A Pelargos egyenlő Tömörkény azonosítás melletti döntő bizonyítékot, úgy gondolom, Az új tanyavilág című, A központ alcímű, a Napló 1891. október 27-i számában megjelent írás szolgáltatja. Ennek egyik szereplője ugyanis Halbőr Förgeteg János, márpedig tudjuk, ez a név Tömörkény írói névadásának szülötte, az ő írásainak egykori szereplője. (Az, hogy a szerkesztőség egy másik tagja is szerepeltette volna ezt a nevet, gyakorlatilag kizárható. 150