A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 4. (Szeged, 2004)

Kisebb közlemények - Lengyel András: „Pelargos” és társai. Tömörkény István álneveiről

Egy ilyen átvétel, voltaképpen néveltulajdonítás nem fért volna bele a kor újságírói szokás rendj ebe. ) E cikk ismeretében pedig föltételezhető, hogy a Napló Pelargos névvel jegyzett írásai máskor is Tömörkénytől valók. így például a Virrad (1891. dec. 13.) vagy az Állami „boldog új évet" (1891. dec. 19.) című. S Tömörkény betűjel-képző logikája ismeretében nagyon valószínű, hogy a Pelargos név variációja a P-s. szignó is, amely a Pelargos név első és utolsó betűjét emeli ki, s amelyet az Újszeged ősze című jegyzet szerzője használt -1891. október 28-án. S ha már Tömörkény „új", eddig nem azonosított álneveinél tartunk, említsük meg, hogy a Napló egyik hosszú, három részben megjelent cikke (Öngyilkos katonák. 1892. jan. 24., jan. 27. és jan. 31.), amelyet szerzője, mint Egy volt katona írt alá, ugyancsak Tömörkény írása. Már a külső körülmények is erre vallanak. A Napló szerkesztőségének tagjai (Kulinyi, Békéli, Thury, Tömörkény) közül ugyanis egyedül Tömörkény mondhatta el magáról, hogy „egy volt katona" - s ő, tudjuk, ráadásul csak kevéssel előbb szerelt le. Mondhatnánk, ekkor ő volt a szerkesztőség katona-specialistája. A szöveg belső utalásai pedig kétségtelenné teszik szerzőségét. A cikk szerzője ugyanis olyasmiket mond el magáról, amik rendre Tömörkényre utalnak vissza: Három évet szolgált (tehát nem „úri" katona, nem ún. egyéves önkéntes volt), „a három év alatt török, bosnyák, magyar és osztrák földön" katonáskodott, ezrede pedig, amelyben „szerencséje" volt „három hosszú esztendőt szolgálni", „a szegedi Fejérváry-ezred" volt. Mindez együtt a tollforgatók közül csak Tömörkényre áll. S a „koma-rendszer" is, amelyet itt élesen bírál, később is, rendre fölbukkan katona tárgyú írásaiban, s a cikk egésze is beleillik abba a képbe, amely katonaírásaiból kibontakozik. E cikk specialitása a többihez képest „csak" az, hogy ebben nem a katonatársak iránti nosztalgikus sorstársi részvét és szeretet, a szolidaritás az elsődleges, hanem a katonaság, mint intézmény kritikája. S éppen ez teszi fontossá ezt az írást; ez világítja meg, katonaként milyen tapasztalatokra tett szert Tömörkény. Az álnevek azonosítása persze ezzel még nincs befejezve. Munka még jócskán vár ránk, e téren is. LENGYEL ANDRÁS 151