A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 3. (Szeged, 2001)

Kisebb közlemények - Sz. Szigethy Vilmos: Békefi Antal

KISEBB KÖZLEMÉNYEK Békefi Antal Sz.Szigethy Vilmos (1877-1956) alább következő emlékezése valamikor az első világháború éveiben (de már 1915 után) született. Hevenyészett, pro domo följegyzés ez egykori szerkesztőjéről, Békefi Antalról (1858-1907), a maga korában jó nevű íróról. Nem publikálásra készült, csupán Sz. Szigethy dokumentáló hajlamának szülötte, ám így is - vagy talán éppen ezért - sok olyasmit is rögzít, amiről egyéb források nem számolnak be. A kéziratot a szegedi múzeum Irodalomtörténeti gyűjteménye őrzi, 57.61 jelzet alatt. - L.A. A Szegedi Napló egykori felelős szerkesztőjét külön meg kell írni, bár állandóan izgat az élete, hogy regénnyé dolgozzam fel. Ez a regény azonban nyilván csak terv marad sok más társával együtt. Talán Szegedtől, zajtól és bajoktól távol meg tudnám valósítani valamennyit. Békefiről is ezen a helyen csak az összes adatokat akarom följegyezni, a rendszerre itt nincs időm és türelmem, mint általában ezekben az írásokban. Beteg ember volt mindig, Lipcsey Ádám elnevezte a tüdővész szédelgőjének, aki mindenkit túlél. Azonkívül szegényes viszonyok közt élt, bár a pénzzel nem tudott bánni. Mikor az első felesége, Kükemezey Vilma, életet adva Laci fiának, meghalt, Békefi akkor is Olaszországban reparálta a tüdejét. Az útra úgy ment el, hogy gyűjtöttek neki. Nem várta senki haza, nem bíztak az életében. Évenként vissza kellett azután is mennie a jó levegőbe, mert itthon fuldoklóit szinte az őszi ködben s olyan köhögési rohamok bántották, mintha mingyárt vége volna. Az egészségére aránylag vigyázott, mégsem eléggé. Bohém élete a kávéház, meg a kocsma, ott pedig sok a füst. Valahogy keservesen, foltozgatva a parányi tüdejét, csak megvolt azért. Élte özvegyi életét, kényeztetve Lacit, akit a fogalommá vált Dadi nevelt, egy jóságos öreg asszony, még Békefinél is jobban elkényeztetője a fiúnak. Sok tréfa esett arról, hogy B. viszonyt folytat a Dadival, a valóságban azonban kölcsön kéregette megtakarított pénzecskéjét. A Dadi viselte neki is gondját, válogatta meg az időjárás szerint a ruháit, ment érte a színházba és óvta az éjszakázástól. Szenvedélyes újságíró, elsőrendű riporter volt. Szerkesztő korában is végigjárta a városházát s tudott szerezni olyan érdekes híreket, amikhez mások nem jutottak. Feldolgozásban ugyan novellázott egy kicsit, azért eleven, érdekes, kapós újságot tudott csinálni. A Koczor bíróságot ő tette népszerűvé, amíg pihenve hallgatta a tárgyalásokat, apróságokból pompás történetek alakultak ki. Tömörkény, mikor néha sok volt benne a bor, elkeseredve beszélt róla. T. szeretett volna ugyanis a Napló szerkesztője lenni s bár Kulinyi is T.-hez vonzódott jobban, Békefi magának tudta megszerezni az állást. Jellemző, hogy Tömörkénynek ezt az egyetlen ambícióját ismertem. A szerkesztői tisztet úgy fogta fel, hogy a kéziratokat sokszor egészen átjavította. Szálkás, ideges húzásai mellett rendesen kimaradt a kihagyásra nem szánt is. A szerzők majd megőrültek mellette. Nevetése egyike volt a legjobb ízűeknek. A pompás történe164