A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 3. (Szeged, 2001)

Szilágyi Judit: Füst Milán szegedi kapcsolatai

Ezekben a napokban (1923. november vége) Réti Ödön Budapestre utazott, ahol találkozott Füsttel és Osváttal is. „Nagyon jó volt ott lenni Bpesten, boldog voltam Önök között" - írja Füstnek már Szegedről december 3-án. Kapcsolatuk ekkorra akár barátinak is nevezhető, Réti megismerkedett Füstnével, s Osvát is Füstöt kérte fel, hogy közvetítsen Réti és közte, előbbinek Karen című, skandináv tárgyú drámája ügyében. A személyes találkozás után Füst ezt jegyzte fel naplójába: „1923., december I. [Osvát] Réti Ödönről: - ,Síma előadás.... rend, pedantéria.... gyanútlanná tesz s egyszerre kivillan belőle valami, ami megdöbbent. Szereti a vért.... vér csepeg ebből a kecsességből.' - Valóban igaz. Pedáns, kikerekítő, kiteljesítő rajz.... az akadémia kissé élettelen, kerek formáira emlékeztet...."

12 A találkozás során Osvát korábbi kedvező véleménye megváltozott Rétiről. „Szemmelláthatólag rosszabb lelt a véleménye róla, mégpedig, ami hozzá méltatlan - úgy látszik, személyes okból. - Ez az ember állandóan dúl-túl, mondta nekem. Szórói-szóra ezt, s aztán még hozzátette: - Máris elévült, elavult, amit ír."

13 Osvát talán a téboly első jeleit fedezte fel Rétin, de az is meglehet, hogy a Zorka átdolgozott, a korábbi befejezés helyett boldog házassággal záródó friss kiadása bosszantotta az ítészt. Mindenesetre Osvát nem fogadta el Füst írását sem, aki azt mérgében megsemmisítette.

14 Nem tudni, hogyan élte meg Réti a számára valószínűleg súlyos (hiszen sokat fáradt a tanulmány érdekében, s még inkább Osvát elutasítása miatt érzett) veszteséget, talán kárpótlást jelentett az a négy-öt méltatás, amely 1924-ben jelent meg műveiről. Mindenesetre a Füsttel folytatott levelezés utolsó fennmaradt darabja erről nem árul el semmit, hacsak nem az a fájdalmas mondat, miszerint: „Dolgozzék, ez az egy jó van a világon, pláne ha a végén senki (?) sem mondja, hogy rossz!" Füst Milán és Réti Ödön kapcsolata feltehetően ezután sem szakadt meg, de valószínű, hogy a húszas évek második felétől végleg elvesztették egymást. Ebben az időszakban mindketten magukba fordultak; Füst mélyülő depressziója, Réti pedig elhatalmasodó idegbaja miatt veszíti el kapcsolatait. Füst - Osvát véleménye ellenére - később sem szűnt meg méltányolni Réti írásait; fiatalkori ítéletében továbbra is bízva hangoztatta a Réti-művek értékességét. 1939 októberében például ezt írja Komlós Aladárnak: „A rendkívül tehetséges Réti Ödön [jut eszembe] (aki most halt meg szegény, - még csak emlékezni sem akartak rá. hogy valaha írt)"

15 A Nyugat-ró] szóló, 1957-es írásában is említi: „Ki emlékezik szegény Réti Ödönre?"

16 Az 1963-as Ilia-levélben is állítja, hogy Osvát „ítélete igazságtalan, jogosulatlan, hamis, azt mindig éreztem, és ma is ammondó vagyok." 12 FÜST MILÁN: Teljes Napló 1/892. 1.; Fekete Sas Kiadó, 1999. A Naplóban keresztnév nélkül szerepel még Réti egy jóval korábbi, 1916. novemberi bejegyzésben, de az ebben írottak alapján inkább Réti István festőművészről lehet szó. (Teljes Napló 1/237.1.) 13 Füst llia Mihálynak írott leveléből. 14 „A róla szóló kéziratot annakidején, Osvát véleménye miatt, dühösen eldobtam, igy tehát nem is szolgálhatok vele.'' - írta Füst llia Mihálynak. Füst Milán hagyatékában valóban nem található Rétiről szóló tanulmány. 15 KOMLÓS ALADÁR: Levelezésemből; Új írás, 1970. 3. sz. 80. 1. 16 A Nyugat születése; In: Emlékezések és tanulmányok, Magvető Kiadó 1967. 17-46.1. 72