A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 3. (Szeged, 2001)

Szilágyi Judit: Füst Milán szegedi kapcsolatai

Füst elismerésének okát kettejük hasonló írói látásmódjában kell keresnünk. Mindketten vonzódtak a különös, tragikus, sőt akár kóros jelenségek iránt; az emberi logikátlanság mélyebb, ösztönből diktált logikáját kutatták. Füst Milán hagyatékában kilenc, Réti Ödön által írt levelet és egy levelezőlapot találhatunk ma; míg a Réti-hagyatékban két Füst-levél maradt fenn. Az alábbiakban ezeket betűhíven közöljük. LEVELEK I. Réti Ödön Füst Milánnak Kedves jó Uram! Hálás szívvel köszönöm a jóságát. Fazekasné, Kernách Ilonának is. Most sehogy sem tudom, mit is kérjek Barabástól de ha szükségem lenne a segítségére, okvetlen felkeresem s akkor az eredményről beszámolok. Igaz, sok baj, szomorúság, kellemetlenség ért engem egy idő óta. Egy silány ember is piszkos botjával fejbevágott és nevet, - restelem - még most is szédül a fejem tőle és a tehetetlen dühtől. Nem tudok dolgozni és nincsen kedvem semmihez. Kedves levelétől, - mely nem lepett meg - feléledtem egy kicsit. Majd elmegyek Barabáshoz, mihelyt érzem, hogy segítségemre lehet. Hálás szívvel és a legmélyebb tisztelettel köszönti Réti Ödön Arad, 1918 március 26. Autográf, kártya, jelzete: PIM V 4140/473/1. Fazekasné, Kernách Ilonának: Fazekas Sándorné, Kernách Ilona; írónő, a Nyugatban több novellája és drámája jelent meg; Füst baráti köréhez tartozott. Barabástól: Feltehetően Barabás Béláról (1855-1934) van szó, aki mint ügyvéd Fazakas Sándorral alhatott kapcsolatban. Barabás a levél keletkezésének idejében Arad város törvényhatósági bizottságának tagja; az 1919-ben Aradon megalakult kormányban vallásés közoktatási miniszter és később is aktívan politizált. Egy ideig az Arad és Vidéke című politikai napilap szerkesztője. (Barabás Béláról I. Gulyás Pál írását: Irodalomtörténet, 1934. 170. 1.) Egy silány ember is piszkos botjával fejbevágott és nevet: Réti története meglepő hasolóságot mulat Füstnek éppen ezekben a napokban íródó Nevetők с elbeszélésének egyik részletével. „A barátomat látom szembe jönni. - Mintha mázsa esett volna le a szivemről: karjaimat boldogan feléje tárom, - s mi történt. Ő felém jött és csontfogojú botjával kétszer erősen fejbevágott. A fájdalomtól elkábultam s oly erős indulat öntött el rögtön, hogy rá akartam rohanni. [...] A csodálkozástól, sértődöttségtől és tájékozatlanságtól nem tudam hova legyek." (Nyugat; 1918. 6., 7. sz.) A Naplóból tudjuk, hogy 1918 februárjában írta Füst a Nevetők első változatát, amely rövidesen meg is jelent. (1918. február 10.; Teljes Napló I/ 322. 1.) Az említett rész már ebben a változatban is szerepelt, tehát nem valószínű, hogy a Réti-történetet dolgozta volna fel. 73