A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 3. (Szeged, 2001)

Szabó Tamás: Négy magyar államférfi olajképe a szegedi Városi Múzeum képtárából (A művek története és a restaurálás tanulságai)

szándékoztak - az előzetes terveket újra kibővítve - olajképben megörökítetni... Sajnos, sem a javaslatot előterjesztő személyről, sem az esetleges további jelöltekről nem tudunk semmit, mert nem maradt fent erről szóló levél a polgármesteri iratok között. A sajátos politikai karriert befutó államférfi kiválasztásának háttérben az állhatott, hogy az országgyűlés 1896-ban a gróf halálát követően törvénybe iktatta Andrássy érdemeit, és rendelkezett lovas szobra felállításáról is. Fölöttébb érdekesen alakult a „szép, akasztott gróf arcképének megszületése, mely napjaink alkotói számára is tanulságul szolgálhatna. A festő művészi képességeit vitató, előzetes fenntartások - mint tiszteletdíjának mértékéből is következtethető - a későbbiekben beigazolódtak. Az indulatok a kép sikertelen második átdolgozása, 1898. márciusa után szabadultak el. Parázs viták és kölcsönös vádaskodások kezdődtek a konzervatív, de szakmailag ma is helytálló véleményt képviselő művészeti tanács és az alkotó között. Az ismételt javításra kényszerítés, majd az ezt követő újabb „elutasító tortúra" példa nélkül álló, szakmai kritikát jelentett. Végül a negyedik átadási kísérletkor - miután betyárbecsületből a festő mellé nem csak az avantgárd, hanem a hivatalos művészvilág prominens képviselői is felsorakoztak -, a kibővített szakmai zsűri, a munkát elfogadásra és annak tiszteletdíja kifizetését ajánlotta Szeged városának. Lássuk, mi is történt valójában 1897 nyarán: a politikus életnagyságú arcképe megfestésére kijelölt Pataky László (1857-1912) festőművész 1.500,- forintot kért, de a város kasszájában csak 1300,-frt volt e célra. Az Alvincon élő művész az előző évben részt vett - Vágó és Roskovics mellett - egy árvízkép elkészítésére kiírt millenniumi pályázaton. (Az ekkor készült vázlatokból ma is őrzünk néhányat.) A megbízást Pataky a városi tanács fent jelzett határozatával nyerte el. A festő 1897. július 1-jei válaszlevelében elfogadta a város árajánlatát: „... bár a felajánlott összeget kevésnek tartom, de tekintettel azon áldozatkészségre, melyet Szeged városa a Képzőművészetekért hozott, elfogadom... " A festő szeptember 26-i újabb levelében, melyet Lázár polgármester helyetteshez címzett, már a határidő meghosszabbítását kérte, s többek közt ezt írta: „...a gróf arczképére vonatkozó szíves figyelmeztetést nagyon köszönöm [mármint, hogy Lázár előzetes kérésének megfelelően, Andrássyt diplomataként láttassa]. ...Csináltam ugyan róla díszmagyar és huszártábornoki ruhában is vázlatokat, de ellene vagyok azon, különben nálunk elharapózott rossz szokásnak, hogy arczképek helyett, legtöbbször czifránál-czifrább соstümeket festenek és festetnek. Én egészen az Ön által jelzett intoució szerint kezdtem el, és akarom befejezni az arczképet. Egyrészt, mert egy más nagyon szép megrendelést nem akarván elszalasztani, egy kissé pihentetnem kellett ezt a munkát, másrészt pedig, mert a lehető legjobbat akarok prezentálni... " A festő a munkával négy-öt hónap alatt készült el. Erről 1898. február 25-én kelt sorokban számolt be: miszerint a képpel végre Budapesten tartózkodik. Kérelmezte, hogy a mű „...minél elébb átvétessék, hogy ne kelljen emiatt hosszasan idefönt tartózkodnom. " Időközben azonban Szeged város vezetése a festmény zsűrizésére - az Országos Képzőművészeti Tanács bevonásával -, bíráló bizottság felállítását kérte, és annak munkájáról jelentést várt. Ez a körülmény azért is figyelemre méltó, mert a többi festő elvégzett munkájának szakmai ellenőriztetésére nem volt példa. A zsűri ülésére 1898. március 6-án került sor. A fölvett Jegyzőkönyvben a következőket olvashatjuk: 36