A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 3. (Szeged, 2001)

Szabó Tamás: Négy magyar államférfi olajképe a szegedi Városi Múzeum képtárából (A művek története és a restaurálás tanulságai)

, Jelen vannak: Ráth György főrendházi tag, mint az Országos Képz. Tanács Elnöke, továbbá Roskovics Ignác és Újváry Ignác festőművészek, mint felkért jury-tagok és Nagyságos Lázár György... [stb] Az arczkép megtekintése után, a bíráló bizottság egyhangúlag a következő szakvéleményben állapodott meg: a kép előnyéül szolgál összhangzatos színhatása, ellenben kifogásolandó az alak merevsége, s aránytalansága; továbbá a hasonlatosság rovására a homlok túl magas volta, s bizonyos idegenszerűség a szemekben... " A zsűritagok - lényegében elutasító - döntése után két nappal Lázár György a következőképpen számol be a szegedi városházán: „...A bírálat szerint a képjelen alakjában átvehető nem lévén, Pataky László fin-t annak átdolgozására illetőleg a hiányok pótlására felszólítottam, ki is arra nézve kézséggel vállalkozván kijelentette, hogy az átdolgozás befejezéséről a város tanácsát értesíteni fogja... " A festő már 1898. március 11-én jelentkezett: „...a jelzett változtatásokat megtéve, kérem tehát a kép mielőbbi átvételét és kifizetését" — írta. Kevesebb, mint két hét múlva, március 19-én a városligeti Új műcsarnokban a bíráló bizottság - újabb tagok bevonásával - ismét ülést tartott: „...Jelen lévők: Ráth György elnöklete alatt, Lázár György Szeged város h.polgm. és képviselője; mint vendég Báró Harkányi Frigyes; báró Lipthay Béla; Gerlóczy Károly; Benczúr Gyula; Keleti Gusztáv; Lotz Károly; Pállik Béla, dr. Lippich Elek tanácstagok és dr. Huszka Jenő mineátori [miniátor = itt értsd: jegyzőkönyv vezető] fogalmazó gyakornok, mint jegyző. Elnök az ülést megnyitván, a jegyzőkönyv hitelesítésére Benczúr Gyula és Lotz Károly tanácstagokat kéri fel. A tanács a képet megtekintvén, egyértelműleg kimondja, hogy az sem hasonlóság, sem művészi felfogás és kivitel tekintetében nem felel meg a magasabb művészi követelményeknek és egyátalán nem méltó a megrendelő város jogos igényeihez- A jelenlevő h. polgm. ama kérdésére, hogy vájjon nem lehetne-e a képet újra átdolgozni, kijelenti a tanács, hogy az úgy alapjaiban, mint kidolgozásában annyira elhibázott, hogy rajta átdolgozás által sem lehet segíteni. E határozatról a város közönsége jegyzőkönyvi kivonat útján értesíttetik. " A megismételt elutasító szakvéleményre, mely rendkívül szégyenteljes és megalázó volt, a festő még aznap válaszolt: „Mélyen tisztelt h. polgármester Úr! Felette sajnálom, hogy nem találkoztunk az ülés után, és így levél útján vagyok kénytelen az alábbiakat közölni Önnel. Mindenek előtt a Képzőművészeti Tanács véleményét, és különösen ebben az esetben, midőn egy pár a régi világból fönnmaradt laikus volt a domináns (mintáz az egész indoklásból is kitűnik), absolute el nem fogadom. Indokolni és motiválni ezen álláspontomat feleslegesnek tartom, és csupán annyit jegyzek meg, hogy én tegnap (péntek délután) négy elismert nevű művész kollégámat hívtam magamhoz a képet megnézni, és bírálatot mondani, és ők egypár apró és jelentéktelen megjegyzésen kívül, amelyeket ma reggel kijavítottam, a képet egyhangúlag nagyon jónak találták. így hát művészi szempontból a kép ellen kifogás nem lehet: az pedig hogy a tisztelt K.T. [Országos Képzőművészeti Tanács] egyik tagja így, a másik meg amúgy fogja föl Andrássyt, semmi esetre sem ok a visszautasításra, illetőleg az el nem fogadásra. Azzal meg tisztában lehetnek Önök is, midőn engem a kép megfestésére felszólítottak, hogy minden esetre úgy fogom a képet fölfogni és megfesteni, amint az az én művészi egyéniségemnek megfelel. Ъ1