A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 3. (Szeged, 2001)
Szabó Tamás: Négy magyar államférfi olajképe a szegedi Városi Múzeum képtárából (A művek története és a restaurálás tanulságai)
harmadik képtári enteriőr-i jeleznek. Az ekkor készült kiadvány „A kultúrpalota rajza és útmutatója" 21 is azt támasztja alá, hogy a négy jeles államférfi képe, 1909-et követően többé nem kerültek sem állandó és sem időszaki bemutatásra. Az üvegnegatívra fotografált képeken a műalkotások pontosan felismerhetőek és beazonosíthatóak. E fontos helytörténeti értékű felvételek egyikén 28 , a bejárattól balra két óriásméretű, letétben bemutatott festmény látható: Madarász Viktor (1830-1917) festette „Zápolya Izabella" ( 1879) és Knopp Imre ( 1867-1945) „Szent Cecília" című képe ( 1896). Közöttük, beszorítva helyezkedik el a már említett Benczúr alkotta kép: „Tisza Kálmán" kvalitásos portréja. Az oldalfalon már felrakva függ, a Vágó-mester készítette „árvízkép". Mellette, két kisebb, máig őrzött festmény: az egyik, Vastagít György (1866-1922) „Erzsike kézfogója" című képe, a másik, Éder Gyula (1875-1945) volt Benczúr-tanítvány munkája: „A molnár és a fia", antikizáló jellegű alkotás. A kép napjainkban a megyei múzeumigazgató munkaszobája falán található. 29 A másik fotó 30 centrumában a Munkácsy-féle olajvázlatot látjuk. Mellette, az ajtótól szorosan jobbra, kirajzolódik a híres „Báthory Erzsébet" (1895), a Csók István (1865-1961) alkotta óriásvászon sziluettje. A festmény beazonosítását - az „erős skurcban fotózás" ellenére egyértelművé és felismerhetővé teszik a jellegzetesen megfestett külső várfalak és az ívelt árkádok. A nevezetes festmény baloldalára két kisebb alkotást helyeztek el. A felső kép egy ismeretlen osztrák mester munkája: a fiatal „Wittelsbach Erzsébet osztrák császárnét" (~ 1854/56-ból), a későbbi magyar királynét térdkép formában láttatja. E kis műremek díszkeretének belső, ovális ívéről válik felismerhetővé, a kissé homályos fotón. Jelenleg, az intézmény könyvtárában látható. E művelődéstörténeti értékű, egyedi felvétel egyszerre két múzeumi helyiség mutat be: a dísztermen át, egy nyitott ajtón keresztül bepillanthatunk az oldalterem túlsó falára is, ahol összezsúfoltan, egymás fölött-alatt sűrűn elhelyezve, tájképek sokasága függ. Többek közt felfedezhető itt a jellegzetes festői stílusban készült Koszta József {\%6\-\949) mű, a „Vízhordók" ( 1902) és Mednyánszky László ( 1852-1919) a „Virágzó fák" ( 1902) című szépséges tájképe. 3 ' 27 A Somogyi-könyvtár száz éve (szerk.: PÉTER LÁSZLÓ) 1984. 63. o. - a szerző az 1909-es „útmutató"-t tévesen Lugosi Döme ügyvéd-helytörténész munkájának tünteti fel, aki csak 1918 szeptemberétől önkéntes munkatársa a múzeumnak. 28 1431 -es számú negatív. 29 Éder munkája a XIII. században élt Nasszredin török hodzsa adomái, tréfái egyikét jelenítette meg - evangéliumi hangulatú környezetben. „Az ismert ó-görög [török] anekdotát ábrázolja; az útszélen emberek gúnyolódnak a molnárral meg a fiával, abban a stádiumban, amikor a fiú ült a szamáron..."- írja Tömörkény a kép lajstromozásakor, 1908-ban. 1970 óta a festmény egyik állandó és meghatározó dísze a megyei múzeumigazgató mindenkori szobájának (az Igazgatóság közel három évtized alatt, az épület három különböző szintjén székelt.) Dr. Trogmayer Ottó - a 33 év után nyugalomba vonult múzeumvezető - szíves közlése szerint: „...elsősorban személyes indíttatásra hozattam elő a képet a raktárból az akkori »dolgozó terembe« [ma ez a Lucs-kiállítás belső terme], mert az egyik ősz hajú, mosolygó öreg [balközépen álló alak] hasonlított apámra, illetve a festmény témája arra a helyzetre, amikor minden terhet az igazgatóra raknak [mint ama szamár nyakába], végül bármilyen is a megoldás, hibát találnak benne. " 10 1430-as számú negatív. 11 Ma Virágzó mandulafa-ként tartjuk nyilván, érthetetlen okból - tévesen értelmezve az ábrázolás témáját és a leltárkönyvi bejegyzést is. 33
