A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 3. (Szeged, 2001)

Szabó Tamás: Négy magyar államférfi olajképe a szegedi Városi Múzeum képtárából (A művek története és a restaurálás tanulságai)

a Dugonics Társaság, és rövid ideig az épületben volt az Iskolaszéki irattár, valamint az Iparos Szövetkezet székhelye is.

6 Az átadott és a megrendelt képek képezték a későbbi Szépművészeti gyűjtemény törzsanyagát. Megtalálható volt itt a jól ismert alkotásokon kívül, többek között Petrovics László Jenő (1839-1907) festette „Szegedi árvíz 1879" című, négy darabból álló képsorozata: a „Rókusnál", „Alsóvároson", „Vámháznál" és a „Vasúti töltésnél" (1880/81), amelyeket Szegeden legelőször a városháza ún. bizottsági termeiben állítottak ki.

7 A képek valósághűen mutatják be a víz alá került Tiszaparti várost. Közülük a legelsőt, amelyen I. Ferenc József király és kísérete egy pontonhajón vonulva tart szemlét, maga az uralkodó vásárolta a Műcsarnok 188 l-es tárlatán, s „.. .nagy lelkű adományként és együttérzésének kifejezése jeléül" elküldte - Tisza Lajos királyi biztos ajánlására - Szeged város nagyközönségének.

14 A képsorozat három darabja ma is látható intézményünk folyósóin - a negyediket, időközben szerzett sérülései miatt, elraktározták. A palota felépülése után (1896), és a múzeum berendezkedését követően, további megrendelésre került a gyűjteménybe Vágó Pál (1853-1928): „Szeged szebb lesz, mint volt..." (1899/1902) című óriás vászna, vásárlás útján pedig Munkácsy Mihály ( 1844-1900): „Honfoglalás" (1895) című nagy olaj vázlata. Jelentősek voltak azonban a Csongrád megyei Takarékpénztár adományai, a városban élt gazdagabb családok és művészek hagyatékai, de idekerültek a Szegedi Képzőművészeti Egyesület rendezte műsorsolások nyereményei is.

9 Az egyre sokasodó festmények elhelyezésére a Városi Könyvtár- és Múzeumi Bizottság - amely illetékes volt a könyvtár és a múzeum valamennyi közös dolgában - 1898-ban megváltoztatva a korábbi elképzeléseket, megbontatta az 1897-től átmeneti időre létrehozott első képtári enteriőrt, az ún. ó-képtárat. (Ennek pontos rekonstruálása máig sem lehetséges, csupán jegyzőkönyvi utalások jelzik egykori létezését.) Az újabb bizottsági terv alapján - mintegy kialakítva a második képtári enteriőrt- a folyamatosan beérkező négy államférfi olajképét az első emeleti díszteremben helyeztette el. Pontosabban, a terem hosszanti falára, párosával: a bejárati ajtótól jobbra és balra - ti. azok máshol, másképpen nem fértek volna el. A két-két egészalakos festmény közé illesztették be - az akkori bizottsági koncepciónak megfelelően - a Benczúr Gyula (1844-1920) készítette: „gróf Tisza Lajos"-t és „Tisza Káhnán"-t ( 1885) ábrázoló kisméretű mellképeket is.

10 Úgy, ahogyan a század eleji, újabb képtárrendezéskor az ún. történelmi képek elhelyezésénél is történt, amit már fotódokumentum is alátámaszt. A Tisza-fivérek képei 1885 és 1898 között legelőször a városháza Közgyűlési termében függtek, áttört faragású, valódi aranyozott keretükben. A volt miniszterelnök remekbeszabott, aggastyán kori arcképéről a helyi műtörténeti írásokban olvasható - feltehetően Szász Gyula 1902-es téves múzeumleltári bejegyzése alapján -, hogy a festmény az 1900-as párizsi világkiállításon nagydíjat nyert." A művészettörténeti kutatás azonban bebizonyította: Tisza Kálmán e M Somogyi-könyvtár száz éve (szerk.: PÉTER LÁSZLÓ) 1984. 7 SZELESI ZOLTÁN. Szeged képzőművészete, Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1972/74. 8 Szegedi Városi Múzeum Lajstroma. ''A Somogyi-könyvtár száz éve, (szerk.: PÉTER LÁSZLÓ) 1984. 10 A Városi Könyvtári és Múzeumi Bizottság 10.386/1898. sz. határozata. " Szegedi Városi Múzeum Lajstroma, 1902. 32. o. 30