A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 3. (Szeged, 2001)

Szabó Tamás: Négy magyar államférfi olajképe a szegedi Városi Múzeum képtárából (A művek története és a restaurálás tanulságai)

Végül, 1994-ben - a méltatlan mellőzöttség évtizedei után - Kossuth Lajos halálának WO. évfordulóján Szeged város önkormányzata határozatot hozott: a múzeumi gyűjteményből letétként kikéri a magyarság négy kiválóságának képét, és azokat végső elhelyezési céllal a Közgyűlés termében fel állítatja. A határozat alapul vette az egykori elképzelés tervét és helyszínét, mintegy adózva az egykori politikusok államférfiúi érdemeinek. Az ötlet megvalósítását legelőször a terem felújításával és a „fenséges királyi pár" olajképeinek restauráltatásával és visszaállításával kezdték (1885-től azok valóban itt voltak elhelyezve). 1999-ben - az utolsó helyreállított kép kihelyezésével - az egész dísztermi együttest a főjegyző ünnepélyes átadta a város közönségének. (Kezdetben, szerencsés módon csak segítette a terv megvalósítását az a széles körben elterjedt tévhit, miszerint így, az egykori, dísztermi állapotot állítanák vissza...) Napjainkban, hat művészi rangú festmény látható a város legfőbb épülete, legszebb termének faltükreiben. „Megbékélve" kerültek egymás közelébe a múlt századi magyar-osztrák történelem egykori szereplői és ellenfelei. A patinás térben, a jól elhelyezett képek élén „Ferencjóska": a nép száján jóságossá szelídült magyar király; mellette Sissy, a legendás szépségű különc királyné; az oldalfalon Andrássy, a királyhűvé lett egykori rebellis: „a szép akasztott"; és Kossuth, a trónfosztó forradalmár; a túloldalon Széchenyi, „a legnagyobb magyar" és Deák, „a haza bölcsének" vászonra festett alakja... A képtár létrejöttének kezdetei Az 1880-as évek elejétől Szegeden is megkezdődött a gyűjtemények (régészeti, néprajzi, történeti, régiség- és éremkollekciók) szervezett kialakítása. A képzőművészeti alkotások gyűjtése is rendszeressé vált. A már többször fölvetett terv a megvalósulás felé haladt: osztályok kialakításával létrehozni a városi múzeumot. A felhalmozott anyagok egy részét először az állami Főreáltanoda épületében az alsószinten, a Somogyi-könyvtár helyiségeiben állították ki, illetve raktározták el.

3 Kezdetben a város hatóságától átvett régi portrék alkották az ún. Történelmi arcképcsarnokot. Ebben az első képzőművészeti törzsanyagban - néhány táj- és életkép mellett - főleg királyi és főhercegi portrék, vármegyei főispánok és szegedi polgármesterek arcképei szerepeltek

4 : pl. ///. Károly és neje Erzsébet Krisztina, Mária Terézia, Albertfőherceg és neje. Hildegarde, I. Ferenc József és Erzsébet királyné, ...stb. A négy magyar államférfi „egészalakos képe elkészíttetését Szeged város közönsége az ezredév alkalmából határozta el: a művészek munkadíja 3.000-1.800, -fri. között változó összeg" volt.

5 A rendelkezés Reizner János (1847-1904) az első könyvtár- és múzeumigazgató előterjesztésére, az 1896/3616. számú városi közgyűlési - utóbb, többszörösen módosított - határozat alapján született. A megrendelt festményeket és az átvett képkollekciót az akkoriban felépített Közművelődési palota múzeumi részében - a Régi Képtár négy termében - valamint az előcsarnok falain állították ki. A létrehozott múzeum és az áthelyezett Somogyi-könyvtár közös igazgatás alatt állt, de itt kapott szobát és ülésezett 1 Somogyi-könyvtár száz. éve (szerk.: PRTER LÁSZLÓ) 1984. 49-50. o. 4 U.o. 6i. oldal. 5 Szegedi Városi Múzeum Lajstroma. 29