A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 3. (Szeged, 2001)

Nagy Márta: A huszonötödik ének. Baka István Könyörögj érettem című versciklusáról

Az univerzum poláris princípiumai: tűz és víz Az eddig felvázolt rendszert tovább árnyalja, további elemekkel gazdagítja e motívumpár. Sajátosan viszonyulnak egymáshoz emblémaként, és a versciklus kontextusán belül (motívumként), ezért célszerű motívumpárként tekinteni rájuk és együtt tárgyalni őket. Különösen a versciklusban való előfordulásuk módjáról mondható el, hogy egymáshoz viszonyítva töltik be szerepüket, nem önmagukban, ezért nem vezet teljes értelmezéshez pusztán azoknak a jelentéstartalmaknak a vizsgálata, amelyeket az egyes motívumok hordoznak, hanem az a rendszer érdemel elsősorban elemzést, amelyet együttesen hoznak létre. De mielőtt erről szólnék, érdemes néhány pillantást vetni arra, hogy emblémaként milyen tulajdonságokkal bír e két elem, ugyanis nagyrészt ezek a sajátságok érvényesülnek a vizsgált versciklus motívumrendszerében is. A tűz és a víz többszörös ellentéten alapuló, ám egészében harmonikus, teljes rendszert alkot. Ez az elsődleges oka annak, hogy hasznosabb egymás fényében vizsgálni e két elemet. Mindkettőről elmondható, hogy önmagában is ambivalens, ilyen módon alapvető tulajdonságaik megegyeznek, ám ellentétes pólusokat képviselnek; mintegy tükörképei egymásnak. A víz egyfelől teremtő közeg, hiszen a legtöbb teremtésmítoszban őselemként jelenik meg, melyből minden más kiemelkedik, másfelől azonban pusztító elem, ahogy erről számos mítosz tanúskodik: „Szétválaszthatatlan, forma nélküli, sohasem csökkenő alapanyag, amelyből minden kiemelkedik, és amelybe minden visszatér..."

22 A tűz hasonlóképpen kettős jelentésű: számos nép mitikus rendjében az alvilágot, a bűnösök örök szenvedését jelzi, ilyen módon a bűnhődés, a kárhozat közege, de mint önmaga ellentéte, szolgálhatja a megtisztulást is: „Az összes elemek közül ez a legalkalmasabb arra, hogy magába foglalja a két végletes ellentétet, a Jót és a Rosszat. A tűz fénylik az Édenben, és lángol a pokolban. Dédelget és kínoz. Jelen van az étel készítésénél és az apokalipszis előidézésében."

23 Az semmiképp sem igényel részletezőbb bizonyítást, hogy egymáshoz viszonyítva ellentétesek, sőt egymást kizáró elemek. Ez az ellentét azonban a közvetlen megfigyelésen túl egyéb tényezővel is gazdagítható. Ilyen az aktivitás és passzivitás kérdése: A tűzhöz általában az alkotás, a szenvedély, az életerő kapcsolódik, ezáltal az aktivitás közege. Ilyen módon az akarattal, az intellektussal rokonítható. Ezzel szemben a víz inkább a passzivitással, az akaratlansággal kapcsolható össze. Ennek talán legszemléletesebb példája Odüsszeusz utazása, ahol Odüsszeusz akaratának beteljesedését Poszeidon, azaz a tenger világa gátolja elsősorban. Ezért válhatott az ösztönök, illetve később a tudattalan jelképévé, hiszen ezek olyan tartományok, ahol az akarat tehetetlen. A versciklust tekintve a fentiek legszembetűnőbb megnyilvánulásaként fogható fel az, ahogy a két elem megjelenik a ciklus egyes darabjaiban: az első és a második versben a tűz az uralkodó, majd a harmadik és negyedik darabban eltűnik, és a víz válik dominánssá. Ez a különös szimmetria alapvetően a két elem egymást kizáró voltát szemlélteti, de ez a jelentése kitágul, és két szféra megkülönböztető, sőt elkülönítő jegyévé válik. A Könyörögj érettem című versben a tűz az uralkodó elem, de szorosan a fa motívumhoz kapcsolódva jelenik meg: szenesedő, hamvadó fa képe bontakozik ki. Ezáltal további 22 Szimbólumtár, 472. p. 23 GASTON BACHELARD: A tűz pszichoanalízise idézi: KOVÁCS ALBERT i.m. 45. p. 123