A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 2. (Szeged, 1999)
Nátyi Róbert: A Szeged-alsóvárosi templom barokk berendezése
A makói képről Csepregi (1937) óta csak egyetlen frissebb összefoglalás jelent meg Tóth Ferenc tollából Makó város 1993-ban kiadott monográfiájában. Ebben a tanulmányában több pontba szedve kérdésessé teszi a makói kép szegedi eredetét. 102 • 1552-ben amikor Szegedet a törökök feldúlták és a kegyképet állítólagosán Makóra vitték, még Makó színtiszta református város volt, sőt csakúgy mint Szegeden még a katolikus templomot is elfoglalták az új hitűek. • Makó városát a törökök több ízben fölperzselték, kifosztották. Tehát a kép, ha oda került Makóra, akkor minden bizonnyal nem kerülhette volna el a pusztításokat. • A pápai tiltás miatt a szegedi főoltár kép nem ábrázolhatta a S. Maria Maggiorebéli festményt, ezért a főoltáron eredetileg sem a Havi Boldogasszony szerepelt. Mivel Makóra a Havi Boldogasszony képe került, így a makói oltárkép újabb keletű. • Bálint Sándor szerint a makói képet bizonyosan a XVIII. században festették. • Továbbá, szintén Bálint Sándor írta a következőket: „elképzelhetetlen volna, hogy egy kegyképet csak úgy odaajándékozzanak egy másik templomnak, ilyesmire régebben is csak hatalmi erőszakkal került sor." • A kép restaurálása 1993-ban folyamatban volt, de ennek eredményeiről Tóth Ferencnek akkor még nem volt tudomása. Összefoglalásképpen Tóth Ferenc nem zárja ki, hogy a legendának lehet némi valóság alapja, hiszen a szegedi ferencesek a hódoltság alatt és utána a XVIII. században többször is ellátták a makói hívek lelki gondozását (1700-1713, 1759-1764). Úgy gondolja, hogy a Havi Boldogasszony képet a szegedi ferencesek vitték Makóra, amikor nekik már a főoltár kép és a czenstochovai Mária kép (1740) is tulajdonukban volt. Tehát, szerinte 1759-1764 között, így ez a régi templom valamelyik oltárképe lehetett. Hozzá teszi, hogy a kép a korábbi századok makói egyháztörténetében nem töltött be kegykép szerepet. Tulajdonképpen még állandó helye sem alakult ki a helyi liturgiában. Csepregi Imre ismertette meg híveivel a szegedi mondai hagyományt, illetve a S. Maria Maggiore-beli kép történetét. így az ő általa elindított mozgalom révén vált az oltárkép kegyképpé. A makói kép restaurálását 1995-ben fejezte be Brutyó Mária festő-restaurátor, a festészettechnikai elemzését Szabó Zoltán vegyész. A technikai elemzés alapján is csak valószínűsíteni lehet a kép korát. A makói kép ismeretlen festője színes alapozást használt. Ez az alapozási módszer a XV. század végén terjedt el, és egészen a XVIII. századig használatban volt. Kezdetben az olajképeket a tempera festmények alapozásához hasonlóan készítették elő, csak az enyves alapozás szívó hatását mérsékelték az izoláló ólomfehér réteggel. A makói kép XVII. század előtti technikával készült, kb. az 1500-as évek technikájára mutat. A XVII. században Európa fejlettebb festészeti központjaiban már két vagy egy rétegű színes alapozást vittek volna fel közvetlenül az enyvezésre. Azonban azokban a régiókban melyek elmaradtak az általános fejlődéstől még sokáig maradhatott fenn a régi technika. Végeredményként a technikai vizsgálat azt a következtetést vonja le, hogy a festmény az 1600-as vagy 1700-as években készülhetett, amikor általában már mindkét rétegében színes, vagy az egyrétegű színes alapozást használták. 103 iUZ TÓTHF. 1993. 634-637. p. 103 Szabó Zoltán: A makói Havi Boldogasszony kép festészettechnikai elemzése. Restaurálási jegyzőkönyv. 28
