A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 2. (Szeged, 1999)

Adattár - Halasy-Nagy József: Summa vitae

foglalva a három gyerek instruálásával, meg Gitta vitatkozásaival és Zsiga fantasztikus elbeszéléseinek a meghallgatásával. De délelőtt a szemináriumban buzgón olvastam és így ennek az évnek a végén, a rendes időben latin és görög nyelvből dicséretes eredménnyel le tudtam tenni a tanári alapvizsgát is. A harmadik évre azonban semmi kedvem se volt Halászékhoz visszamenni. Se nem a gyerekek, se nem az öregek miatt, hanem azért, mert ez a családba való teljes beékelődés ott az ebédlőjükben sehogyse volt ínyemre. Soha sem lehettem egyedül és jobban a magam ura szerettem volna lenni. Valamelyik újság apróhirdetései közt olvastam egy hirdetést, hogy egy vidéki úri család két kis gyermeke mellé nevelőt keres. írtam erre egy levelet, vázolva alapvizsgás tanárjelölt voltomat és kellő részletességgel kifejtve talán kissé nagyobb képpel is, mint kellett, nevelői felfogásomat. Nos erre a levélre kaptam egy okos női levelet, amelyben felajánlotta nekem a levél írója az alkalmazást Gödrén, Baranya megyében. így kerültem a Jeszenszky-kúriába a Sásdtól mintegy 10 kmnyire fekvő Gödrére 1905. október elsején. A régi szabású vidéki földesúr életét találtam itt, ahol egy vékony 9 éves kis lányt és egy nagyon eleven eszű kis 7 éves fiút kellett az elemi iskolai ismeretekre tanítanom. A gyerekek mellett volt még német kisasszony is, tehát nekem nem lett volna velük sok dolgom és a kastélykert végében a kertészlakban volt a szobám, ahol az öreg kertészné viselt rám gondot. Ebéd és vacsora a kastélyban nagyúri módon folyt le, inas szolgált föl és este vacsora után társasjátékot játszottunk a mamával és a gyerekekkel. Nappal még arra is jutott idő, hogy a katholikus káplánnal puskával a kezünkben jártuk a mezőt. Ámde hogy miképen alakult volna itt a sorom azt nem tudom, mert két hét múlva az öcsémtől sürgönyt kaptam Kiskunhalasról, hogy utazzam oda. Ő akkor ott járt negyedik gimnáziumba és az igazgatója megbízásából küldte a sürgönyt. Ennek az előzménye pedig a következő. 1905 nyarán a kiskunhalasi ref. főgimnázium igazgatótanácsa egy latin-görög szakos helyettes tanári állásra hirdetett pályázatot. Erre én alapvizsgámmal benyújtottam a pályázatomat, de okleveles pályázók mellett magától értetődően sikertelenül. Csakhogy mit tesz Isten? Október elején Vass Árpádot, az egyik ottani class, philologust kinevezte a miniszter az óbudai főgimnáziumhoz és így az iskolának sürgősen szüksége volt a pótlására. Emlékeztek a pályázatomra s gondolták, én azonnal jöhetek, tehát felhívtak jelentkezésre. Odautaztam és másnap, október 15.-én már meg is választottak egy évi időtartamra heti 22 órai tanítási kötelezettséggel. így már vissza se mentem Gödrére, hanem levélben elköszönve a Jeszenszky-családtól, magam helyett Boda Pétert, egy pesti theologus barátomat ajánlottam magam helyett, akit alkalmaztak is és már a holmimat Boda küldte utánam Halasra. A halasi gimnázium nem tartozott az ország legjobb hírű iskolái közé, azonban éppen azokban az években, amikor én odakerültem, már nagyon megjavult. Néhány igen jó tanár került ide, jórészt apostata szerzetesek, akik nagyon emelték a tanítás színvonalát. A nyári pályázaton is Birta István, az Eötvös Collegium volt növendéke választatott meg, aki kitűnő pedagógus volt és később is igyekeztünk a színvonal emelésére. A tanárokat azonban különösebb tudományos ambíciók nem hevítették. Egyik-másik a pedagógiai vizsgák letételét is elhanyagolta: volt, aki 7 évig, volt aki 3-5 évig késett, míg bemutathatta az oklevelét, de ez nem akadályozta iskolai munkája igen becsületes elvégzésében. Valamivel többet tudtak, mint amennyit tanítottak és ez éppen elég volt. A kellemes és vidám társas élet elterelte őket a stúdiumoktól, mikor pedig megházasodtak, mindegyik 218