A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 2. (Szeged, 1999)

Nátyi Róbert: A Szeged-alsóvárosi templom barokk berendezése

még láthattuk, a Santa Maria Maggiore-béli ikont az atyák a pápai tilalom miatt nem választhatták főoltárukra képnek. Bálint Sándor szerint a szakrális hagyomány és gyakorlat alapján az lett volna természetes, hogy a szegedi új templom főoltárát a római patriarchális bazilika Salus Populi Romani néven emlegetett kegyképének másolata díszítse. A sajátos történelmi okok miatt viszont ez a kép nem kerülhetett a szegedi oltárra: „...a szegedi franciskánus obszervancia úgy segített magán, hogy a templom főoltárára a kor újszerű Mária ábrázolását, a Szeplőtelen Fogantatást állította, amelyet a Napbaöltözött Asszony apokaliptikus alakjával azonosított."

54 Azt a lehetőséget, hogy a ferences atyák ne ismerték volna a Havi Boldogasszony és a Napbaöltözött Asszony ábrázolásai közötti ikonográfiái különbségeket, kizárhatjuk. A szegedi rendházban ugyanis a középkor óta mindig is komoly tudományos munka folyt. A kolostor országos viszonylatban is jelentős könyvtárral rendelkezett,

55 s iskolájában több évszázadon keresztül tanítottak nagy tekintélynek örvendő tudós atyák. Lehetőségként fönnáll az is, hogy az oltárkép festője nem rendelkezett kellő ikonográfiái műveltséggel, s az általa leginkább ismert, a korszakban nagyon elterjedt Mária ábrázolást - a Szeplőtelen Fogantatást - festette meg. Helyi, a nagy művészeti áramlatoktól távol alkotó festő esetében ez a feltételezés esetleg elfogadható lenne, de nem valószínű, hogy az atyáknak ne tűnt volna föl ez a különbség és így is elfogadták volna oltárukra a képet. Szeged középkori festészetéről szinte semmit sem tudunk. A XVI. század elejéről egyetlen szegedi festőről van tudomásunk. 1490-92 táján a krakkói egyetemen tanuló magyar ifjak saját külön otthont, convictust alakítottak, amelyet magyar bursának hívtak. A magyar bursa lakóiról külön részletes névjegyzék maradt fenn, amely névjegyzékben 1515-ből a következő feljegyzés maradt ránk: „Valentinus de Zegedino Baccalarius filius Stephani Pictoris...".

56 István szegedi festő nevéhez egyetlen képet sem tudunk biztosan kötni. Ezért nehéz volna eldönteni, hogy a szegedi ferences atyák őt kérték e föl oltáruk képének megfestésére. Annyit tudunk Képíró Istvánról, hogy 1512 és 1552 között Szegeden a Nagy utcában lakott. Lugosi Döme idézett könyve szerint az összes környékbeli templomot ő festette ki. A XV. század folyamán a salvatoriánus rendtartományhoz tartozó obszerváns ferencesek egyre nagyobb szerephez jutottak a marianus rendtartományhoz tartozó, konventuálisoknak is nevezett ferencesekkel szemben. 1339-től kezdve a bosnyák ferences rendtartományból húzódtak észak felé az obszervánsok, akik az eretnek tanok, elsősorban a bogumilizmus és a huszita mozgalmak ellen küzdöttek. Száz év alatt mintegy ötven kolostort alapítottak Magyarországon. A XVI. század elején a török veszély érzése egész Magyarországon erősödött, s ez az érzés a délvidéken még fokozottabban érvényesülhetett. Bálint Sándor kutatásaiból tudjuk, hogy a Napbaöltözött Asszony alakját a salvatoriánus ferencesek török ellenes propagandájuk zászlajára tűzték.

57 Az obszerváns ferencesek délvidéki központjukban Szegeden fokozott hangsúlyt fektethettek új templomuk főoltárképének elhelyezésére. A középkor folyamán, előfordult, hogy az új 54 BÁLINT SÁNDOR 1983.102-103. p. 55 VÖ. BÁLINT SÁNDOR 1964.134-141. p. 56 N. N. 1904. 270. p. 57 BÁLINT SÁNDOR 1943a, 436-442. p., BÁLINT S. 1943b, 19-27. p. 18