A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 2. (Szeged, 1999)

Nátyi Róbert: A Szeged-alsóvárosi templom barokk berendezése

használta. A legenda szerint a képet Hunyadi Mátyás adományozta a templomnak, amelyet a szegedi nép mintegy ötven évig tisztelt. 1552-ben a török bosszúhadjáratot vezetett a város ellen, eközben a templomot is kirabolták, majd fölgyújtották. Az elrabolt holmit hajóra rakták, majd vele a Tiszán elhajóztak. Azonban az egyik munkásnak, akit a törökök a rakodásra kényszeríttettek föltűnt az összegöngyölt vászon, amelyben fölismerte templomuk kegyképét. A képet ruhája alá rejtette és a templom felé iparkodott vele. A törökök űzőbe vették a menekülő embert, aki a templom előtt elterülő Csöpörke tó iszapos fenekébe rejtette azt. (A csöpörke jelentése mocsaras tó. Valóban létezett egészen a XVIII. század végéig). A kép szerencsésen megmenekült, de az üldöző törökök a bátor polgárt megölték, aki a sírba magával vitte titkát. A kép rejtekhelyéről senki sem tudott. Csak egy szerencsés véletlen folytán került újra a napfényre, mikor is egy török szpáhi a lovát itatta a csöpörkében. A ló pont arra a helyre lépett, ahol a kép már nyolcvan éve pihent, így patájával azt kiszabadította. A török megismervén Mária képét rögtön a gvárdiánhoz vitte, s a következő szavak kíséretében átadta: „Itt van gyaur, az Istenetek anyja". A csodatévő kegyképről még sok más legenda maradt fenn, amelyeket a História Domus alapján Lugosi Döme gyűjtött először össze.

48 Ezek közül egyet tartok érdekesnek itt közölni, mivel nagyon jól mutatja, hogy a barokk korszak gondolatvilágában a legendák, és azok vándormotívumai miképpen keveredtek a lokális hagyományokkal, ezzel is elősegítve egy új, helyi legenda megszületését. 1691-ben P. Nagy János gvárdián restauráltatni akarta a kegyképet egy laikus festő fráterrel. De ez a festő ahányszor a képhez közeledett és ecsetjét rá akarta helyezni a vászonra, a képből kilövellő fény mindannyiszor elvakította, úgy, hogy egy ecsetvonást sem tudott húzni rajta. Ez a legenda a S. Maria Maggiore-beli kép legendájával mutat rokon vonásokat. Rómában miután a jezsuiták megszerezték a pápa engedélyét az ikon másolására, szintén egy festőt bíztak meg a kép lemásolásával, aki hasonlóan járt mint jó egy évszázaddal később szegedi festő kollégája. Történt ugyanis, hogy amint hozzá kezdett volna a másoláshoz az oltárképből kiáradó fény őt is elvakította. Nyilvánvaló, hogy a szegedi legenda a római alapján keletkezhetett, esetleg valamelyik magyarországi Mária kegykép legendájának közvetítésével, melynek ősforrása szintén a római képé lehetett. Sajnos a szegedi legenda nem tudósít arról, hogy Máriának mely ábrázolási típusát kellett volna a másolónak megörökítenie. Ugyanis ez talán választ adhatna arra a kérdésre, hogy milyen kegyképet tiszteltek a templomban a XVII. század végén. Az eredeti szegedi főoltárkép nem maradt fenn, a mai kép a mostani főoltárra készült a XVII. század végén vagy a XVIII. század elején. Festője ismeretlen, de valószínűleg észak itáliai 47 A rendi hagyomány Mátyás király nevéhez fűzi a templom és a kolostor alapítását. Telek József (Hist. Dom.) 1465-re teszi az alapítást. 1675-ben Christophorus Agricola ferences szerzetes Connotationes de Rebus Provinciáé с munkájában a következőket jegyzi fel: „Conventum Szegediensem Fundatum fuisse a Mathia Corvino Rege Hungáriáé Anno Domini 1468. Cum tarnen bellicosissimus hic Rex, ob continua... bella, operi inchoato, ultimam manum, morte etiam praeventus, ad movere non potuisset, tandem sumptibus Civium Szegediensium, ad justam perductum fuisse perfectionem." Közölve: URBÁNUS, F. 1759. 9. p. 48 LUGOSI DÖME 1932. 45-48. p. 16