A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 2. (Szeged, 1999)

Lengyel András: Tömörkény István hatvannyolc levele

jelleg nélkül; most már lábbadozik. Az orvos nem mondja ragályosnak a bajt, de előbb még nem akartam levelet küldeni, sőt ezt is lelocsoltam karbollal. Hogy mikor jutok fel, nem igen tudom. Talán a jövő hónapban, amikor a múzeumban lesz dolgom Horváth Gézánál bogarak s egyéb férgek irányában. Kedves feleséged kezeit csókolva, családodat üdvözölve hasznos munkát és jó egészséget kíván Szegeden, 1899. decz. 17. szerető barátod Tömörkény István Autográf; jelzete: MIM Kézirattár, V.4325/71/24 A címzett, Jakab Ödön (1854-1931) költő, az un. nép-nemzeti irány középszerű, de saját köreiben jól ismert termékeny képviselője; számos könyv szerzője. A szegediek közül utóbb jó kapcsolatot tartott fönn Móra Ferenccel is. Feleségem: Kiss Emma (1871-1945), a neves szegedi vendéglős, Kiss Palcsi (1845-1925) lánya. Nekrológja: [Sz. Szigethy Vilmos] (-b): Tömörkényné. Délmagyarország, 1945. febr. 6. - a szép könyvet: Jakab Ödön: Szilágyi és Hajmási. Bp. 1899. -A könyv ismertetése: Szilágyi és Hajmási. Jakab Ödön költői beszélye. Szegedi Napló, 1899. dec. 10. 13. Az ismertetést, stílusa tanúsága szerint, nem Tömörkény írta. - kis lányunk: Tömörkény Erzsébet (1897-1988), utóbb dr. Kőszegi Dénes felesége; ekkor alig múlt két éves. - karbollal: karbolsav vizes oldatával; kezdetleges fertőtlenítőszer. - mikor jutok fel: tudniillik Budapestre. - a múzeumban: a Magyar Nemzeti Múzeumban, amely az országos múzeumi központ szerepét is betöltötte. Tömörkény hivatalos minőségben ment volna föl Pestre, mint a szegedi múzeum újdonsült munkatársa. (Hivatali esküjét akkor még alig pár hónapja tette le. Vö. Az új segédkönyvtárnok esküje. Szegedi Híradó, 1899. szept. 22. 3.) - Horváth Géza: (1847-1937) zoológus, akadémikus, 1896-tól a Nemzeti Múzeum állattárának igazgatóőre. 4 Szily Kálmánnak Méltóságos uram. A czímszó-jegyzéket megkaptam és köszönöm szépen, hogy keze írásával a könyvet értékesebbé tenni szíveskedett. Még nem volt alkalmam tüzetesebben foglalkozni vele, de már azért beleírtam valami háromszáz körül való olyan szavat, ami eddig nem volt benne. Úgy gondolom, hogy egy pár ezret össze bírok szedni. Mert a mindennap használatos szavakból is sok hiányzik. A hiány különösen nagy a gazdasági életben használni szokott szavaknál, a madár- és rovarvilág népies elnevezéseinél. Hogy ez utóbbiak lehetőleg teljesen összegyűjtessenek, igen alkalmas volna, ha méltóságos uram a czímszó-jegyzék egy-egy példányát az alábbi czímekre megküldetné: Steingassner József uradalmi ispán Károlymajor U.p. Csongrád-Sándorfalva verbói Szluha Imre uradalmi ispán Percsóra. 102