A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 1. (Szeged, 1997)

Lengyel András: Gáspár Zoltán irodalmi kapcsolathálózata (Könyvtára dedikált köteteinek történeti-szociológiai elemzése)

19-et kell besorolnunk. Az így létrejövő demográfiai csoport összlétszáma már 26 fő (72,2 %). Azaz a kapcsolatok ilyen eloszlása az életrajznak azt a sajátosságát követi, amely Gáspár életében a generációs határ lejjebb helyeződéséről tanúskodik. Tartósan nála fiatalabbak között mozgott. A Szegedi Fiatalok legfiatalabbjánál (1911) fiatalabb „kapcsolatok" száma 6 (ez az egész csoport egyhatoda). Ebben semmi szokatlan sincs. Az a tény pedig, hogy a kapcsolathálózat 3 tagja Gáspárnál lényegesen idősebb volt (plusz 13, 14 és 29 év), azt mutatja, hogy ez esetben is megtörtént az irodalmi élet szerveződésében szokásos aktus: a nagy tekintélyek egy része befogadja a fiatalabbakat. Schöpflin, Füst és Kassák jelenléte kétségkívül egy ilyen befogadási aktus dokumentuma. Személyükben az irodalmi modernitás (Nyugat, avantgárdé modernizmus) három tekintélye mintegy „visszaigazolta" Gáspár íróságát. A szelektivitás harmadik fontos mutatója a nemek szerinti megoszlás. Gáspár kapcsolathálózatában a 36 aktor közül 34 (!) férfi, s csak mindössze kettő (azaz 5,5 %) a nő. Ez valószínűleg a történeti korszak általános jellemzője, korspecifikus jelenség. Az írónők aránya az író-populációban maga is nagyon alacsony lehetett (sajnos, pontos adatok erre, ilyen jellegű fölmérések híján, nincsenek). Beszédes tény, hogy a két nő közül az egyik (Tomori Viola) Gáspár saját csoportjának, a Szegedi Fiataloknak a tagja volt, a másik (Mándy Stefánia) pedig valamennyi szereplő közül a legfiatalabb. § már egy teljesen új generáció tagjaként került kapcsolatba a nála 17 évvel idősebb Gáspárral. A szelektivitás további fontos mutatója a település szerinti: ki hol született, illetve lakott? A 36 szereplőből egynek (Hoffmann Árpád) sem születési, sem lakhelyét nem ismerjük. A többi 35 fő adatai így oszlanak meg: Szülőhely szerint: Budapesten született 12 fő, Szegeden és Kolozsvárott 3-3 fő, Dormándon 2; a további 15 fő viszont 15 különböző településen (Torda, Nagyilonda, Beszterce, Felsőrácegrespuszta, Érsekújvár, Mátészalka, Tornaija, Mór, Szabadka, Pécsbányatelep, Szombathely* Makó, Nagykanizsa, Maniga, Kunszentmiklós). Ebből a megoszlásból több dolog figyelemre méltó. Érdekes, hogy Budapest kiemelkedő helyzete már itt is megmutatkozik; a szereplők egyharmada budapesti születésű. Érdekes az is, hogy a Budapestet követő két „legnagyobb" rekrutációjú hely, Szeged és Kolozsvár Budapesthez hasonlóan - olyan város volt, ahol élete egy-egy szakaszában Gáspár maga is élt. Érdekes az is, hogy a szereplők szülőhelyét képező 19 településből 7 (36,8 %) a trianoni békeszerződés következtében leválasztódott a történeti Magyarországról. Ennek a szimpla ténynek a habituális következményei történetileg mindenképpen relevánsak. (Az érintetteknek élményei, tapasztalatai voltak a nemzeti traumáról, a szülőhely elvesztéséről.) Lakóhely szerint: A 35 főből hárman - ajánlásaik megírásakor - 2-2 településen éltek. (Buday Szeged/Róma, Ortutay Szeged/Bp, Radnóti Szeged/Bp.) Ezt figyelembe véve olyan kép kerekedik ki a lakóhelyeket illetően, amely Budapest nagyon erős dominanciáját mutatja. Az ajánlás megírása idején ugyanis 29 dedikáló Budapesten, 6 Szegeden élt, s ezen kívül csak l-l fő élt Rómában, Pécsett és Szigetszentmiklóson. Ez a megoszlás kétszeresen érdekes. 1. Három kivételével valamennyi dedikáció lakhelye abban a két városban volt, amelyben felnőttként Gáspár maga is élt. 2. S e kettőn belül is Budapest ilyen arányú jelenléte ismételten megerősíti az irodalmi élet köztudott Budapest-centrikusságát. A szelektivitás következő fontos mutatója a felekezeti hovatartozás. A harmincas évekre ugyan jelentősen előrehaladt a magyar társadalom szekularizálódása, egy-egy felekezeti tradíció azonban - túl a spirituális vonatkozásokon - olyan szociokulturális sajátosságokkal is bír, amelyek - szakrális vonatkozásaikat elvesztve is - mindenképpen 30