A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 1. (Szeged, 1997)

Kisebb közlemények - Lengyel András: Rapaport Samu Juhász Gyuláról és József Attiláról

Rapaport Samu Juhász Gyuláról és József Attiláról József Attila pszichoanalitikusa, Rapaport Samu (1888-1970) iránt az utóbbi időben megnőtt az érdeklődés. Valachi Anna két tanulmányát követően magam is írtam róla, illetve a költő életében, sőt életművében betöltött szerepéről. A munkát azonban korántsem tekinthetjük befejezettnek. Számos nyitott kérdés van még, s ha a szerencse is segít, talán érdekes és fontos József Attila-szövegek fölbukkanása is várható. Most egy Rapaport-levélre hívom föl a figyelmet. Ez a levél - címzettje Kilényi Irma (1891-1944), Juhász Gyula „önkéntes titkárnője" - két szempontból is fontos. Rapaport ugyanis, megtörve hallgatását, egy bizalmas emberi kapcsolat keretében két költő-betegéről is beszél, s mind Juhász Gyuláról, mind József Attiláról ez az egyetlen írásos megnyilatkozása. Levele ugyan értelemszerűen rövid, de mégis megtudhatjuk belőle - méghozzá saját szavaiból, minden közvetítői torzítás nélkül -, hogy ő, mint orvos, hogyan látta költő-betegeit. A levél, amelyet a szegedi Somogyi-könyvtár ún. Kilényi-gyűjteménye őriz, 1941. május 1-én íródott. Azaz már a két költő halála (1937) után, de még erősen időközeiben, olyan időpontban, amikor élményei még frissek voltak. A levél megértéséhez tudni kell, hogy Kilényi Irma egy Juhász Gyula-múzeumot szeretett volna létrehozni, s igyekezett megszerezni minden Juhászra vonatkozó dokumentumot. Értelemszerűen Rapaport Samu segítségét is kérte, hisz jól tudta, hogy Rapaport kezelte Juhászt, s Kilényi jól ismerte az orvost. (Szegeden sokáig egy házban - Kárász u. 14. - laktak, összejártak, Kilényi barátságot kötött Rapaport feleségével, Étsy Emíliával stb.) József Attila, amennyire kikövetkeztethető, úgy került a „képbe", hogy Kilényi Irma egyik pártfogoltja - sajnos, nevét nem ismerjük - írni készült József Attiláról, s Kilényi közvetítő szerepet vállalt. Sajnos, Rapaport kitért e közeledés elől, nem adta ki a birtokában volt dokumentumokat, de mintegy az elutasítás enyhítéseként, a barátság megőrzése végett - tapasztalatait röviden összefoglalta. A levélből a jobb áttekinthetőség érdekében csak a két költőre vonatkozó részleteket közlöm. Juhász Gyuláról Rapaport ezt írta: „Juhászra vonatkozólag az az érzésem, hogy csak azokat a dolgokat tudnám róla mondani, amelyek közismertek, talán csak kissé szisztematizálva. Nagyon rövid ideig foglalkoztam vele. És ő annyira mindnyájunk között élt, hogy feltűnő karaktereltéréseit mindenki figyelhette. Célzok pl. az ő nagy depressziójára, mely részben oka, részben következménye lehetett az ő aszkétikus magatartásának. (Papnak indult.) - Nagyon sokat szenvedett a magárahagyatottsági érzésétől. Külsőleg ez úgy mutatkozott, hogy neki sok barátja volt, de ő csak egész felszínesen tudott kapcsolódni. Néha úgy látszott, hogy valósággal tapadó a viselkedése a barátaival szemben, pedig igazi barátságot senkivel <szemben> sem érzett. Köztudomású, hogy neki is, mint Adynak, súlyos konfliktusai lehettek az apjával. Úgy tudom, hogy írásaiban alig emlékezik meg róla, ezzel szemben azt tudják róla, hogy sohasem látogatta sírját. Ha lett volna alkalom a rendszeres vizsgálatra, az tudott volna világosságot deríteni arra vonatkozólag, hogy ezek a korai differenciák mennyiben determinálták őt az állandó ellenzékies magatartására. Valójában pedig nagyon félt mindentől és mindenkitől. Jól emlékezhet arra, hogy mennyire irritálta a zárt hely (pl. villamos, kocsi). Bécsben is gyalog ment be az állomástól a szállodába. Bizonyos, hogy depressziója gyakran közel járt az elviselhetetlenséghez, valószínűvé teszi ezt az is, hogy bizonyos periódusokban kénytelen volt alkohol mámorba menekülni. Nagy kár, hogy nem volt mód az okok felderítésére és ez által megmutatni a revízió lehetőségét. 194