A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 1. (Szeged, 1997)

Kisebb közlemények - Lengyel András: Rapaport Samu Juhász Gyuláról és József Attiláról

Csak felfrissítettem most, amiket maga is tud róla. Az a kevés, amit még tudok róla és az a néhány álom, amit őrzök tőle, az ő infantilis élményeire tesz utalást; ezekben azonban semmi olyan jellegzetesség nincs, mely valamelyes specifítást mutatna, az ugyanúgy előfordulhatna egy kalapos depressziójánál is. Arra nem is gondol senki, hogy betegségének valamilyen szerepe volna tehetségének kialakulásában, de igenis zsenialitásának nagyságára vall, hogy mindezek dacára érvényesülni és alkotni tudott. Az ő neurózisa csak zsenialitása kifejezési módjának a keretét adhatta. Nekünk csak 2 kéziratunk van tőle: 2 vers, amit maga is ismer és az említett néhány álom, melyek a leírt félelmi érzéseit adják vissza." József Attiláról a levél két helye szól. Az egyik a Juhászt jellemző részt vezeti be, a másik közvetlenül Juhász jellemzése után következik. Ezek sorrendben a következők: ,,Német[h] Andor egy időben fel akarta dolgozni részletesen Attila életrajzát és akkor merült föl az a kérdés, hogy mit bocsáthatnék rendelkezésére, mert én sok kéziratát őrzöm. (Nem versek!) Illetékeseknek is az volt a nézetük, hogy a titoktartás kötelez." „Attilával sokkal többet foglalkoztam és sok írását is őrzöm. Ezek már akkor is annyira kifejezték a betegségét, hogy nem valók a nyilvánosságra (1931-32-33). Ismeretségünk elején árult el olyan fantáziákat, melyek a »vonatkoztatási téves eszmék«-re jellegzetesek. A Szép Szó emlékszámában megjelent egy kollégától egy szép cikk, melyben már a teljesen kialakult betegségét ismerteti. Ha a barátja egyszer Pestre jönne és felkeresne, lehet, hogy személyesen, de ... személytelenül tudnék egyet mást mondani, amit felhasználhatna - a diszkréció megsértése nélkül. Sajátos érdeklődése a társadalmi tudományok iránt, munkamódszere, nyelési és ízzavara: »Semminek nincs íze!« Hogyan próbálta ezt a fantáziával bepótolni és mennyit szerepel az evés és az étel a verseiben." * A két jellemzés eddigi ismereteinkkel való összevetése és szakszerű elemzése további módszeres munkát igényel. Itt és most csak a József Attila-részletek jelentőségére hívnám föl a figyelmet. Először is, ez a szöveg nyilvánvalóvá teszi, hogy - a korábbi filológiai kombinációkkal ellentétben - József Attila kezelésére valóban 1931-32-33-ban került sor. Másodszor: nyilvánvalóvá válik (amire eddig is voltak utalásszerű adataink), hogy Rapaport József Attilát írásos szövegek elemzésére (is) építve kezelte. S harmadszor: a költő eddig is ismert úgynevezett Rapaport-levelein túlmenően további kéziratok létével is számolnunk kell - méghozzá 1931-32-33-ból. Azokból az évekből, amelyekből eddig ilyen jellegű szövegeket egyáltalán nem ismertünk. Ezek előkerülése sok mindent teljesen új megvilágításba helyezhetne, s alkalmat adna Rapaport diagnózisának kontrolljára. Magáról a diagnosztikai részről szólva lényeges elem, hogy Rapaport expressis verbis vonatkoztatási téves eszmék-vö\ beszél. Sajnos, a tünetek ilyen jelzésszerű - s egyértelműen hiányos! - fölsorolása lényeges dolgokat továbbra is homályban hagy. A nyelési zavarokról eddig is tudtunk, Szőke Györgytől értelmezése is rendelkezésünkre áll. A költőnek a társadalomtudományok iránti „sajátos érdeklődése", közelebbről nem jellemzett „munkamódszere" azonban mindenképpen további megerősítést és bővebb adatolást kíván. Rapaport szövegének - szándékolt - elnagyoltságát itt, ezeken a pontokon fájlalhatjuk a leginkább. LENGYEL ANDRÁS 195