A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 1. (Szeged, 1997)

Kisebb közlemények - Lengyel András: Kosztolányi Dezső Tömörkény-nekrológja

Kosztolányi Dezső Tömörkény-nekrológja Tömörkény István, mint ismeretes, 1917. április 24-én, reggel 9 órakor halt meg. Az első nekrológ még aznap megjelent róla, a Szeged és Vidéke ugyanis délutáni lap volt, s így erre az eseményre is még aznap reagálni tudott. (Ezt a nekrológot//"., azaz Frank József, a lap szerkesztője, a szegedi sajtótörténet méltatlanul keveset emlegetett jelentős alakja írta.) A Pesti Napló, amelybe egy időben Tömörkény rendszeresen dolgozott, szintén gyorsan reagált; másnapi számában már ott a búcsúztató (Tömörkény István meghalt), s a nekrológhoz csatlakozó, de attól csillaggal és eltérő szedéssel elválasztott életrajzijegyzet. A pesti lap munkatársa minden jel szerint a Szeged és Vidéke híradására (is) támaszkodott (a nekrológban olyan utalások vannak, amelyeket máshonnan nemigen vehetett), - azaz munkájával alighanem 24-én este készülhetett el. Az összkép azonban, amit a Pesti Napló Tömörkényről ad, teljesen eredeti, szuverén értelmezést mutat. De ki méltatta a Pesti Naplóban Tömörkényt? A nekrológ nincs aláírva, szignó sem jelöli. Juhász Gyula azonban 1928-ban írt Tömörkény-életrajzában azt állítja, hogy a szerző Kosztolányi Dezső volt. írása Bevezetés-ében ez áll: „Halála [ti. Tömörkény halála] napján mondja róla Kosztolányi Dezső: Ilyen súlyos nevet még a háború alatt se írtunk az irodalom veszteséglistájába." (JGYÖM 8:15.) Hogy hol mondja ezt Kosztolányi, Juhász nem adja meg, de a Juhász kritikai kiadás vonatkozó kötetét sajtó alá rendező Ilia Mihály kiderítette: a Pesti Napló 1917. április 25-i nekrológjáról van szó. (Vö. JGYÖM 8:427.) Sőt Ilia Juhász jegyzetei között is megtalálta a nekrológ idézett mondatát, Juhásznak ezzel a megjegyzésével: „ (K.D. stílje!) " Nem tudjuk, Juhász Gyula beszélt-e erről a nekrológról Kosztolányival (régi barátságuk és a Tömörkény-életrajz anyaggyűjtésében mutatott ambíciója ismeretében ezt föltételezhetjük) - vagy csak stíluskritikai megfontolások alapján azonosította a szerzőt. Nagy valószínűséggel állítható azonban, hogy igaza volt: a Pesti Napló nekrológját valóban Kosztolányi írta. Mi vall erre (túl Juhász azonosító gesztusán)? 1. Kosztolányi ekkor már - 1917 elejétől - a Pesti Napló szerkesztőségében dolgozott, belső munkatárs volt. Volt tehát alkalma és lehetősége a nekrológ-írásra. 2. Tömörkényt becsülte; egy másik - a Pesti Napló 1917. máj. 19-i számában megjelent - írásából tudjuk, hogy még utcát is akart elneveztetni a szegedi íróról. (K.D.: Egy ég alatt. Bp. 1977.80-81.) 3. Ebben a Tömörkény „utcájáról" szóló, kötetben is szereplő írásában - egyebek közt - van egy ilyen passzus is: „Elmélkedéseiben és kacskaringós bölcselkedéseiben örök időkre lekottázta a magyar vér ütemét, a keleti parasztész utánozhatatlan, belső ritmusát." (Uo. 81.) Ez a gondolat - némileg eltérő formában - már a nekrológban is ott van. 4. A nekrológ egésze is, egyes nyelvi fordulatai is Kosztolányira vallanak. Az egészet illetően Juhász Gyula véleményét a koronatanú vallomásaként vehetjük számításba, a részleteket illetően pedig két azonosító mozzanatra kell fölfigyelnünk. a.) A nekrológban előfordul egy érdekes, azt mondhatnánk, egyedi szóhasználat: kámforoMs {kamíovinjekció értelemben és helyett): „Utolsó napokban már csak kámforoltásokkal tudták késleltetni a halált." Az injekciónak (injektálásnak) oltásként való megnevezése Kosztolányi - purizmusából fakadó - egyedi szóhasználata volt. Az injekció egyenlő oltás azonosítása megvan naplójában, így: „Proletárszavak. Inekció = oltás." (Igaz, itt a „proletár" szóhasználat, szerinte, inekciót mond injekció helyett.) {Levelek Naplók. Bp. 1996. 837.) S a kámforoltás analógiáját is megtaláljuk nála. Az Ady-vitához 172