Bárkányi Ildikó szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 7. (Szeged, 2011)

Glässer Norbert: mako 110@. A makóiság képi megjelenítése a „Makói Szent Udvar" elektronikus körleveleiben

A hagyomány láncolata, az atyák érdemei és a „szent" fogalma A történeti Magyarország területéről különböző világvárosokban újraalakult orthodox és chászid zsidó közösségek gyökeres változásokra adott válasza az azoj vi in der alter chájm elve

2 lett, amely szerint ugyanúgy kell tenni mindent, mint a régi hazában. A közösségek életében, tárgyi világában és tágabb társadalmi, kulturális környezetében ugyanakkor alapvető változások történtek. A közösségek tagjai egy rurális jellegű vidéki közegből átmenet nélkül kerültek az új kulturális változások központjainak számító világvárosokba. Európa 1989 előtti megosztottsága, s az új társadalmi berendezkedés egészen az 1990-es évek elejéig megközelíthetetlenné tette számukra azt a hátrahagyott világot, amely az eltelt évtizedek során önmaga is átalakult. Ennek a világnak a felelevenítése és újraértelmezése a közösségi emlékezet felől közelíthető meg. Jan Assmann különbséget tesz biografikus és kulturális emlékezet között. Az előbbihez az egyének nemzedéki emlékezete tartozik, az utóbbihoz pedig a közösségeknek - a tényszerű múltat emlékezetes múlttá alakító, a megőrzés szempontjából szelektáló - megalapozó emlékezete.

3 A nemzedéki és a megalapozó emlékezet mellett a judaizmusban kiemelkedő szerepet játszik a genealógiai emlékezet. Keszeg Vilmos szerint a genealógiai emlékezet valamilyen válsághelyzethez, ki- vagy belépési eseményhez kötődik, amikor „az egyén egy más állapotba, státusba készül átlépni, az általa mint láncszem által összetartott egység széthullani készül".

4 A hozzá fűződő rítusok „az elődöknek és leszármazottaknak az egyének életének fordulópontjain megtörténő számbavétele által az idő múlása iránti érzékenységet kialakítják. Miközben a kilépési esemény tragikumát, a belépéssel járó bizonytalanságot hangsúlyozzák, a szociális szféra több szempontú áttekintésével stabilizálják is a helyzetet, a nemzetségen belüli szolidaritási viszonyok és kapcsolatok kinyilvánításával és előírásával.'

0 A genealógiai emlékezethez számos vizuális és szövegi megjelenítés tartozik, a genealógiai tábláktól, a végrendeleteken, a halál híradását szolgáló szövegeken, gyászbeszédeken, temetési rítuselemeken, sírkőfeliratokon át, a gyászszokásokig és az emlékező kalendáris rítusokig.

6 A következőkben a nemzedéki emlékezetet tágabban vett értelemben használom a (le)származás vallási/közösségi kontextusában. Az orthodox és chászid közösségeket különbözőképpen értelmezi a társadalomtörténeti kutatás, többnyire a premodern-modern különbségtétel mentén megfogalmazódó hapyománykoncepciók szerint alakítva ki az eltérő besorolások értelmezési kereteit. Ezek a közösségek önmagukra a hagyomány és a nemzedékek láncolata felől tekintenek. A hagyomány láncolata (salselet hakabbala) és a (le)származás (jichesz) kérdése szorosan összefügg a judaizmusban. Mindkettőt pedig a történeti és genealógiai emlékezet foglalja keretbe. A hagyomány láncolata a rítusokhoz és rutinokhoz, azaz a vallás megcselekvéséhez és megéléséhez szolgáltat - az adott közös" Fényes Balázs szíves, szóbeli közlése. 3 Assmann, Jan 1999. 48, 77-78. 4 Keszeg Vilmos 2002. 189. 5 Keszeg Vilmos 2002. 189-190. 6 Keszeg Vilmos 2008. 310-328. 7 Részletesebben lásd Gleszer Norbert - Zima András 2009a.; Gleszer Norbert - Zima András 2009b. 62