Bárkányi Ildikó szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 7. (Szeged, 2011)

Glässer Norbert: mako 110@. A makóiság képi megjelenítése a „Makói Szent Udvar" elektronikus körleveleiben

makollO@ A makóiság képi megjelenítése a „Makói Szent Udvar" elektronikus körleveleiben* GLÄSSER NORBERT (Szegedi Tudományegyetem, Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszék) A bennünket körülvevő világot azáltal lakjuk be, hogy jelentéssel töltjük meg. Sokszor ugyanannak a térnek a legkülönbözőbb jelentései alakulnak ki. A jelentéshez pedig használat társul, legyen szó az ünnepek rítusairól vagy a mindennapok rutinjairól. A különböző csoportok különbözőképpen használhatják ugyanazt a teret.

1 A tér puszta fizikai megjelenésén túl - a kogníció szintjére is kivetül: tapasztaljuk, ábrázoljuk azt, s emlékezünk rá, elbeszéléseinkben újraalkotjuk azt. Mindehhez keretet pedig az a csoport szolgáltat, amelyhez tartozunk. A tér többnyire fizikai valóságában válik megragadhatóvá számunkra. Hacar hakados Makave - a Makói Szent Udvar alatt a makói orthodox főrabbi belzi chászid mintákat követő dédunokáját, Simon Lemberger rabbit közösségi vallási tekintélyként elismerő, elszármazott makói orthodox zsidók értendők, akik többnyire a Szentföldön, részben pedig az USA-ban, Bécsben, Londonban és Ausztráliában élnek. A különböző új és hátrahagyott régi közösségi terek a modern tömegközlekedés és a fenntartásokkal használt tömegkommunikációs eszközök révén átstrukturálódnak, s tudati szinten válnak jelentőssé a genealógiai emlékezet és annak képi megjelenítése felől. Tanulmányomban azt vizsgálom, hogy a fizikai, érzékelt, tapasztalt, ábrázolt, elbeszélt, emlékezetben őrzött és újraalkotott tér miként jelenhet meg a virtuális térben, a világháló közegében a kisebb-nagyobb tömbökben, városi környezetben szétszórtan élő, egykori rurális közösség esetében. Elhangzott a Móra Ferenc Múzeum. Csongrád Megyei Önkormányzat Megyei Múzeumának tudományos felolvasóülésén 2009. december 1-én, a néprajzi és kulturális antropológiai előadások keretében. A cikk a SZTE-BTK Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszék OTKA pályázata (68325) keretében végzett kutatások eredményeiből született. A cikk egy hosszabb kutatás részét képezi ugyan, de kizárólag a körlevelek témájára kívánok szorítkozni. Külön köszönettel tartozom David Margalit rabbinak, a Makói Zsidók Világszervezete elnökének, aki betekintést tett lehetővé a közösség elektronikus körleveleibe, a néhai főrabbi leszármazottainak, akik 2004-ben, 2006-ban és 2007-ben szakdolgozati, majd disszertációs kutatásom keretében Makón fogadtak a halálozási évfordulókon, köztük a néhai Lemberger Menachem Mendel rabbinak, a makói chászid udvar jeruzsálemi főrabbijának, aki a Makó monográfia-kutatás kezdetén bevezetett a közösségbe, valamint Halmos Lászlónak, az Új Kelet szerkesztőjének. 1 A közép- és kelet-európai zsidó emlékhelyek zsidóságon kívüli használatáról, valamint az amerikai határvidék és a kelet-európai stetl-kultúra németek általi - alternatív világként történő - mai újraértelmezéséről lásd Gruber, Ruth Ellen 2009.; Gruber, Ruth Ellen 2002. 61