Bárkányi Ildikó szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 7. (Szeged, 2011)
Klamár Zoltán: Jelek és emlékezet - a térfoglalás topolyai (SRB) példái. A nemzeti identitás térbeli megjelenítésének hatása az emikai csoportok otthonosság érzetére
Nem véletlenül került az emlékmű a temetői környezetbe. A történtek még ma is heves vitákat váltanak ki és indulatokat korbácsolnak fel. Ezért döntöttek úgy az emlékezők, hogy a temetői szakrális térben állítanak emléket. Az évenként ismétlődő megemlékezések a temető csendjében és békéjében kellően távol vannak a fel-felizzó, nacionalista töltetű vitáktól. A lokális emlékezet tehát olyan világos proxemikus kódok segítségével jelölte meg a város tereit, amely kódok az emlékező polgárok számára egyértelmű üzenetet közvetítenek. 2 8 A helyzet a turisták szemszögéből annyiban más, hogy ők helyismeret hiányában nem tudnak értelmezni bizonyos kódokat. Főként az utcanév táblák jelentenek problémát, hiszen csak egy névvel találkoznak rajtuk, amiből nem derül ki számukra a névadóról semmi konkrétum. Az államhatalom jelei A kommunizmus évei alatt a múlt kettős tagadása volt jellemző az utcanevek adásakor éppúgy, mint az emléktáblák állításakor. Topolya polgári múltja a magyar és a jugoszláv királysághoz kötődött. A rendszer ideológusai pedig mindkét örökséget negligálták. Ezért csak olyan történelmi személyek nevei jelenhettek meg a nyilvános tereken, amelyeket elfogadhatónak tartottak. A magyar történelemből a hatalom ellen lázadók: Dózsa György, Petőfi Sándor, Táncsics Mihály, Kossuth Lajos, Ady Endre, József Attila voltak a legelfogadottabbak. De találunk olyan utcaneveket is, mint Bolyai Farkas, Eötvös Loránd, Liszt Ferenc, Arany János, Madách Imre, Bartók Béla. A szerb és a délszláv történelem személyiségei közül a katonai vezetőkről és azokról a politikusokról neveztek el utcákat, akik előkészítették Jugoszlávia megalakulását, vagy vállalhatónak tartották történelmi szerepüket. így maradt meg Karadorde, Vojvoda Putnik, Vojvoda Sindelic, Vojvoda Misic, Dusán cár, Vuk Kardzic utcanév. Az új állam megteremtésében érdemeket szerzett kommunista elit katonai és ideológiai szárnyához tartozókról, vagy a felszabadító harcok eseményeiről, harci egységekről nevezték el az utcák többségét. Ha vetünk egy pillantást Topolya utcahálózatának térképére, ilyeneket olvashatunk: Petőfi brigád, Vajdasági brigádok, Népfelszabadító, Partizán, Népfront, Munkabrigádok, Népfelkelés, Szutyeszka, Neretva, November 29., Július 4., Április 20., Május 9. utca. Harcosokról és ideológusokról is szép számban neveztek el utcákat: Boris Kidric, Sava Kovacevic, Josip Kras, Ivo Lola Ribar, Zarko Zrenjanin, Edvard Kardelj, Vladimir Bakaric, Duro Dakovic, Svetozar Markovié, Petar Drapsin. Nem feledkeztek meg a vajdasági magyar kommunistákról sem: Kis Ferenc, Zsáki József, Gombos János, Virág Balázs, Csáki Lajos, Nagy József. Mindezek mellett több olyan jeles épülete is van a városnak, amelyeken emléktáblák, domborművek hívják fel a figyelmet a „közös múltra". A kommunista hatalom a közös múlt alatt a sztrájkokat, szakszervezeti és kommunista sejtek alakítását, és a megszállók elleni harc mozzanatait értette. 2 8 Keményfi Róbert, 2002. 137. 48
