Bárkányi Ildikó szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 7. (Szeged, 2011)

Kondorosy Szabolcs: A szegedi vár pipái II. 19. századi cseréppipák

nyúlt, domború bordák. A bordák közt fogaskerék, szélről kis virágok pecsétjével. A nyak vége a fenyőág-szerü mintasorral jelölt tőkén túlnyúlva ráterül a csészére, s külön nyelvet alkotva a kéményre is. A világos bronzszínű bevonat helyenként kopott, itt az alapfestést adó fényes vörös szín látszik. A nyaki alsó bordába a szárnyílás mellett a 163-as számot nyomták. Ez a jegy valószínűtlenné teszi, hogy balkáni termékről legyen szó. Kizárható, hogy műhelyjegyként vagy modell számaként alkalmazták. Azt mindenesetre sejteti, hogy a 19. század második felénél, vagy inkább végénél korábbi példány nem lehet. A korongos csészék közül a Sz225 csészekorongja sima, csak pereme fogazott. A kémény is sima, ívesen kihajló, oldalain egy-egy növényi ábrájú pecsét, frontális oldalán pedig másik növényi pecséttel együtt összetett ábrát alkotnak. A korong alján, a peremet kísérőén apró növénykét befogó ívecskék láncolata. Ilyen ívsor húzódik a keskeny, fogazott peremű nyakgyűrű tövében. A nyak hegyes tőkeként végződik a csészekorong peremén. A nyak jobbján pecsétben TAKÁCS / ZÓLYOM, balján címerpajzs, melynek rajza javarészt égetés előtt elkenődött, elsimult, de megmaradt kis részletei alapján a koronás magyar címeré (kiscímer) lehetett, tehát 1849 előttre, vagy - valószínűbben - 1867 utánra keltezhető.

4

7 E pipaforma legkorábbi alakjai már a hazai török anyagban is feltűnnek, s 1707-1708-ból már ábrázolása is ismert.

4

8 A Sz225 párhuzamai Törökországból, a Balkánról, illetőleg Selmecbányáról váltak ismertté.

4

9 Keltezésüket az 1828-29-es orosz-török háború várnai sáncaiban talált példányok is segítik.

5

0 1825-ben két különböző útleírás görög férfiakról készült metszetein tűnik fel,

5

1 Hansen 1835-43 közt készült festményén már dán festők füstölnek ilyen pipákból.

5

2 A Sz226 csésze korongja 13 széles bordát visel a hátán, alja viszont sima. Az ívesen kihajló kémény frontális és bal oldalán háromféle pecsétlő használatával alkotott ábra. A nyak szögletesen záródó tőkében végződik, határvonalát ferde fogazás keríti, mellette két oldalról hármas körös benyomat. Minden mintázás utáni 4

7 A zólyomi Takács műhelyt 1830-ban alapították, s Takács Vendel 1885-ben már 65 munkással dolgozott (idézi Morgenroth, Walter 2000. 56). 1892-ben pipákon kívül már pipaszárakat is gyártott (Jekelfalussy József 1892. 1401). Az 1896-os ezredéves kiállításon Zólyomról már Takács Eduárd / Ede neve szerepel, aki pipagyárosként kiállítási érmet kap nagybani gyártásért (Matlekovits S. 1897. 370). Bár Takács Eduárdot feltételezték Zachar Károly mestereként (Takács Tibor 1979. 267), inkább Takács Vendel lehetett az, s tőle vehette át a műhelyt Takács Ede. így T. Vendel 1895-ös mühelynyitásról szóló híradás (Levárdy Ferenc 1994. 108) valójában T. Edére, s csak tulajdonosváltásra vonatkozhat. 4

8 Robinson, Rebecca W. 1985, 155., 173., Pl. 37. 4

4 Konstantinápoly: Haan, Arján R. 2004. Pic. 2, 7, 11 - részint eltérő nyakvéggel és Hayes, John W. 1980. 7, VII típus; Korintosz és Athén: Robinson, Rebecca W. 1985. Pl. 45, C101, C102, C104, C107, C108, A23-A25; Kerameikos: Robinson, Rebecca W. 1983. Nr. 31-34, 37-39; Tirnovó: Ilceva, V. 1975. Tabl. I. 7-10 (Ill/a típus); Provadija: Haralambieva, Anna 1986. Tabl. 4/30; Várna: Stanőeva, Magdalina 1972. 91, Obr. 17; Mihai Voda kolostor: Cantea. Gh. 1959. Pl. CII. 1, 4.; Szabács: Kovic, Gordana 2004. 45, jobb alsó példány; Pétervárad: Gacic, Divna 2009. 10, T. I. 7; Horvátország (arab mesteijeggyel): Bekic, Luka 2000, 266, T. 5. 8; Selmecbánya: Takács Tibor 1979. 272, 14. ábra, 4. sor. 5

0 Stanőeva, Magdalina 1972, 91. 5' Robinson, Rebecca W. 1985, 156, Pl. 41/a, Pl. 43. •

2 Levárdy Ferenc 1994. 95. 283