Bárkányi Ildikó szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 7. (Szeged, 2011)
Kondorosy Szabolcs: A szegedi vár pipái II. 19. századi cseréppipák
apró csorbulás látszik, használati karcok, kopások. Megkockáztatható a párhuzam isztambuli pipákkal, 4 3 de az ábrázolás silánysága miatt ez csak puszta fölvetés lehet. A Sz222 csonka gúla formájú csésze; a fej egyes oldallapjaira, melyeket kettős vonalak választanak el, felül lefelé fordított háromszögbe foglalt motívumot pecsételtek. A kissé táguló nyakon kettős vonalból gallér, a kúpos nyakgyürü tövében markáns gyöngysor, felette fogaskerék-nyommal. A fej alján koncentrikus körökből és pontkörből álló pecsét. A fej frontális oldalán fémpettyek, a Sz221-nél látott módon, egyes, hármas, négyes és hatos csoportokban, de mindig fémes udvarral. E rendkívüli díszítés és a talpán megállítható forma a Sz221 és a Sz222 közös műhely(kör)ére utalnak, ez esetben viszont a talpon elhelyezett bélyegző nem mühelyjegy (de esetleg lehet műhelyen belüli, személyhez kötődő egyedi jel). A Sz223 fejét nem annyira a forma, inkább a felszín megformálása teszi tagolttá. A csészét (a nyak helyfoglalása miatt) nyolc, a kéményt tíz - a csészén lévőkhöz képest félig elcsúsztatott helyzetű - lapos, széles homorulat (fazetta) bordázza. Ezt követve a kéményperem is karéjosan szeldelt (tízszer), amit alul benyomott ívek kísérnek. A csésze és kémény fazettáit más-más bélyegzők díszítik. A csésze és kémény között, a tőke mentén és a nyakon körbe fogaskeréknyom fut. A kémény pereméhez hasonlóan a nyakgyűrű is karéjosan szeldelt (nyolcszor). Sötétbarna színét a fej díszítéseibe dörzsölt avagy megmaradt fehér festés töri meg. Az előzőekkel ellentétben a Sz223 Balkán-szerte, sőt Közel-Keleten is széles körben ismert forma, 4 4 a királyi Magyarországnak pedig déli területein találták meg. 4 5 Egy tirnovói példányra két arab évszámot írtak, mely 1698-nak és 1700-nak felel meg. 4 Ez a keltezés azonban mégis erősen kétséges, mivel a hódoltsági anyagban a típusnak még semmi nyoma, csak az éppen formálódó tulipánformájú fejek találhatók kis számban, amelyekből e kinyílt, harangforma fej származhat, s kifinomult, fazettáit megformálása csészén, nyakgyürűn, fejperemen bizonyosan hosszabb időt vett igénybe. Épsége, földben nem időzött sorsa is 19. századi korát látszik támogatni - akár a megtartásban hasonló többi a magamagáét. A Sz223-t balkáni vagy török munkának tartjuk, ebben kéményének a damaszkuszi párhuzamokéval nagyon hasonló pecsétlői, azok sietősen, félig benyomott, egymásra toluló elrendezése és a magyarországi műhelyek orientális formái körében ismeretlen felszínkezelése is megerősít. A Sz224 csészéjét erőteljes domború gerezdek alkotják (7), minden második leveles ág pecsétjével díszített, az árkokban fogazott vonal, felül kis virággal. Az ívesen kihajló, nyolcszögletű kémény felső szélén füzérek kötik össze az élek találkozásánál elhelyezett virágokat. A nyakon a gallér és a kis, sima nyakvég között hosszan el4 3 Hayes, John W. 1980. 7, XXV. típus. 4 4 Párhuzamai Korinthoszból (Robinson, Rebecca W. 1985. Pl. 59, C122-C123), Kerameikosból (Robinson, Rebecca W. 1983. Nr. 54), Tirnovóból (Ilceva, Vülka 1975. 183, 4/b típus: Tabl. 2/13, 14), Provadijából (Haralambieva, Anna 1986. Tabl. V/35, 36), Szófiából (Stanceva, Magdalina-Medarova, Sztefka 1968. 8, Obr. 1/a, e, TK, 3, Stanceva, Magdalina-Nikolova, Tatjana 1988. 140, Obr. 12), Damaszkuszból (Franpois, Veronique 2008. Pipes en forme de lys, No. 6-8., hivatkozással izraeli leletre is) ismeretesek. 4 5 Előkerült Mohácsnál a Dunából (Nagy Zoltán 2001. LXI. tábla, Mo4) és Péterváradon (Gacic, Divna 2009. 10., T. I. 9.) 4 6 Ilceva, Vülka 1975, 185, 187, 14. példány. 282
