Bárkányi Ildikó szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 7. (Szeged, 2011)

N. Szabó Magdolna: Alsóvárosi háztörténet. Fejezetek egy napsugaras ház életéből építéstől napjainkig

Alsóvárosi háztörténet Fejezetek egy napsugaras ház életéből építéstől napjainkig N. SZABÓ MAGDOLNA (Móra Ferenc Múzeum, Szeged) Az itt feltárt háztörténetet az Alsóvárosi Tájház létrehozásának szándékát kísérő kutatómunka segítette életre. 1 A tájház berendezésének előmunkálatai feltételezték a kisparaszti környezet alaposabb ismeretét, a lakóház és melléképületeinek bővebb építéstörténetét. A kutatás során kizárólag csak levéltári dokumentumokra és helyszíni feltárásra támaszkodhattam. A Nyíl utcai ház egykori lakói, az építtetők leszármazottai gyakorlatilag eltűntek a látókörömből, így az adatközlői emlékezet hiánya bizonyos időszakaszokat fehéren hagyott előttem. Ez sarkallt arra, hogy párhuzamot keresve rekonstruáljak egy tipikusnak mondható, azonos időszakból származó alsóvárosi pa­rasztház-történetet oly módon, hogy a ház családi tulajdonviszonyai máig követhetők legyenek, így elérve a recens emlékezetet a lakóépület évszázadon átívelő életére vo­natkozóan. A másik motiváció, ami régebben foglalkoztat, a napsugaras házak népi építésze­ti tanulmányozásának előzményeiből indul ki. Hosszú a sora az elmúlt korok városépí­tészeti hagyományait vizsgáló kutatási eredményeknek, az értékmentő akarat kitartó felméréseinek Cs. Sebestyén Károlytól egészen a közelmúltig 2 Nagyjából mindnyá­jukban közös a szegedi városrészek közül leginkább alsóvárosinak mondott napsuga­ras oromzatú lakóházak városképi sajátságainak hangsúlya a külső jelleg leírásával. Érthető, hiszen a felméréseket a hagyományos építészeti objektumok rohamos pusztu­lása ösztönözte. Olyan házakat vesznek számba utcáról utcára, amelyek még ma is állnak, jobb esetben élik, lakják őket, többüket a jelen kor igényeinek átalakítva hasz­nálják... Közülük mindössze hat élvez műemléki oltalmat. 3 Egy ház fizikai létét, a falak helyzetének módosulásait, az ajtók, ablakok áthelye­zését, a tüzelőberendezés változásait, a régiek üzemen kívül hagyását, vagy az újak építését, netán párhuzamos használatát a ház lakóinak társadalmi helyzete, a természeti környezet, a történelmi háttér, a magánélet változásai, az uralkodó belsőépítészeti tendenciák, illetve a hagyomány mélyen ható ereje egyaránt befolyásolják. Aligha beszélhetünk háztörténetről e tényezők figyelmen kívül hagyásával. Nem elégedhe­tünk meg csupán a látható külső tényszerű, egyetlen korszakot reprezentáló leírásával. 1 A tájház végül a Nyíl u. 43. sz. napsugaras parasztház megvásárlásával valósult meg, 2011. májusában nyitotta meg kapuit. A legfontosabbak: Bálint Sándor: Napsugaras házvégek pusztulása. Szegedi Friss Újság 1936. december 25. 10.; Cs. Sebestyén Károly: Szegedi napsugárdíszes házvégek. Néprajzi Értesítő 1904. 268-276.; Ju­hász Antal: A napsugaras oromdíszítés és megóvásának lehetőségei. Műemlékvédelem 1980/3. 165-171.; Ozsváthné Csegezi Mónika - Ozsváth Gábor Dániel: A régi Szeged múlékony jellegzetességei: a napsu­gárdíszes házoromzatok. Ház és Ember 18. 2005. 81-164.; Vass Erika - Valkony Károly: Napsugaras házak a Dél-Alfóldön. Ház és Ember 18. 2005. 53-80. ' Ozsváth Gábor szíves közlése. 243

Next

/
Oldalképek
Tartalom