Bárkányi Ildikó szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 7. (Szeged, 2011)
Grynaeus Tamás: Makó és környéke hagyományos orvoslása III.
az aránytalanság a hitvilág megítélésében torzulásokat okozhat. (A falvanként észlelhető különbségek - pl. Püspökiele, Földeák - a gyűjtés egyenetlenségével is magyarázható. Ez egyúttal kijelöli a közeljövő feladatait is.) Nem csak az egy adatközlő ismételten elmondott, ugyanazon szövegének különbségei, de az egy településen följegyzett számos ugyanarra a tárgyra vonatkozó variánsok - Polner Zoltán, Szigeti György, Markos Gyöngyi, Kiss Katalin-Vörös Emese részletes adatgyűjtései jóvoltából - sokszor igen nagy száma érdekes kérdéseket vet föl: 1. Nem látszat-e, mert eddig nem vizsgáltuk kellőképpen egy adatközlő ismételten elmondott szövegeit (megörültünk, boldogok voltunk egy-egy értékes szöveggel)? 2. Vajon a gyógyító is minden alkalommal - bizonyos határokon belül - újrateremti a hagyományos, „kötött" szöveget, mint pl. a mesemondók meséjüket, énekesek a dallamot? 3. A „kötött szöveg" tehát valóban olyan kötött-e, mint eddig (talán kicsit mereven) gondoltuk? 4. Az egy településen gyűjtött szövegek, hiedelmek kétféleképpen különböznek: a, egy „kötött szöveg" (pl. a 3 zsidólány típusú ráolvasás) szöveg variánsai; b, ugyanarra a betegségre egészen eltérő szövegek, hiedelmek, szokások (pl. 3 zsidólány, Rontó Pál, „Szem meglátta...", „Oszlassa az Atya..."); Ez utóbbi különbség okát nagykamarási tapasztalatom alapján hajlamos vagyok a sok helyről történt migrációval, a bonyolult településtörténettel magyarázni. (Természetesen más lehetőségek sem zárhatók ki.) Az előbbi eset magyarázatára talán nem túl eretnek föltevés arra gondolni, hogy e szövegek elmondói is - mint pl. a népmeséké - két eltérő személyiség-típusba sorolhatók. A reprodukáló típus, aki őrzi a „kötött szövegeket" és azok, akik a hagyományos elemekből, fordulatokból, „tömbökből" minden esetben újjáalkotják, újrateremtik szövegeiket. Kérdés, elegendő-é ez a két magyarázat? Az egy témára vonatkozó adatok közül melyek variálódnak (egy községen belül, illetve a vizsgált 9 település között) és mely elemek közösek, állandók ezek lennének a régebbiek vagy a lényegesek? Csupa olyan joggal fölvetődő kérdés, amire még korai lenne megbízható választ adni. Hagyományőrzés és polgárosultság Vizsgálódásunk során - a gazdaságföldrajzi és településtörténeti adatok figyelembevételével - talán nem túl nagy önkényességgel Makó adataihoz hasonlítottuk a szomszédos településeken gyűjtött adatokat. Tekintettel arra, hogy legalábbis Makón valamint Apátfalván, illetve Csanádpalotán nagyjából azonos mennyiségű és jellegű gyűjtés történt, joggal válaszolhatunk a kérdésre: igaz-e, hogy a polgárosodással a hiedelmek száma, jelentősége csökken? Makó városa és a környező községek esetében, a bemutatott adatok alapján erre a kérdésre határozott igennel felelhetünk: utóbbiakban gazdagabb és archaikusabb hagyományokat lehet találni, még napjainkban is. (Ugyanezt nem merném már a makai tanyák és a környező községek hagyományainak összehasonlításakor mondani.) 16 0 16 0 Polner is ugyanígy összegzi tapasztalatait: "A legarchaikusabb ráolvasókat és hiedelemmondákat Apátfalván, Ferencszálláson, Földeákon, Kiszomboron és Maroslelén hallottam". 1985 a, 4. 223
