Bárkányi Ildikó szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 7. (Szeged, 2011)

Grynaeus Tamás: Makó és környéke hagyományos orvoslása III.

VÁLTOZÁSOK: RÉGEN - MA Az óföldeáki Molnár Józsefné, Vass Ilona *1927) véleménye 1989-ben:

15

8 „Engöm se kímélt senki, utolsó percig dol- „Elkényöztetik űket, mög fizetnek nekik, nyafoggoztam. " nak a nagy kényelömbe " További hasonló megjegyzések: „Ezt (imát) már régen tanútam az édesanyámtú " „Semmi bajom se vót, pedig én estem el és sose mönt el tőlem " „Nem vót se víz, se szappan, ségáz. Petróleumlámpa vót mög gyertya " „Ha valaki dolgozik, az mögspórolja a pénzit, van neki" „... egy influénzával szégyönletünkbe sé möntünk vóna orvosho', forralt bort vagy vöröshagyma teát ittunk, oszt jól kiizzattunk" „Az uradalom bikája mögtaposott. Nem vót az a világ akkó, hogy gyerünk mutassuk (ti. orvosnak), hanem csak: -Maj möggyógyul, aszt jó' van. Vért hánt am. " (Vincze János, sz. 1863) „de ilyet a maiak nem mondanak... "

15

9 Apf „Most rögtön a fiatalasszonynak nagy bajuk van, és nem is hiszöm el" „ Most adva van mindön " „ Van olyan is, hogy sémeddig sé tart neki. Ezt nem lőhet így csinálni" Ahogy ma már elképzelhetetlen a munka közben határban, egyedül szülés, s utána a kisdeddel - és a terűvel! - együtt hazagyaloglás is (1. fentebb). Ezekben a véleményekben minden bizonnyal van egy kicsi „bezzeg az én időmben" nosztalgia, s talán egy csipetnyi irigység is, de mindenképpen jól mutatja a korábbi generációk értékrendjét, tartását és fegyelmezett, puritán életrendjét, nehéz sorsát. Nagyon szemléletes az a generációs konfliktus is, ami az óföldeáki tejelviteltörténetből kibontakozik: az anyós szigorúan alkalmazza a közösségi normát, kizavarja a gyermekágyas asszony ágyára leült kedves látogatót - a fiatalasszony megharagszik, „nem szabad így valakivel bánni". „ - De igen, de igen. Elviszi a gyeröknek a tejit. Szóval az idősebbek már eztet beszélték, az öregök így magyarázták... " Kötött szövegek, variálódásuk Föltűnő, hogy vizsgált területünk nagy részén (legalábbis a Maros mentén) még napjainkban is milyen gazdag és változatos, hosszú epikus ráolvasó-ráimádkozó szövegek élnek. Ebben szorosan kapcsolódik a szegedi nagytáj és a Temesköz már Kálmány Lajos föltárta hagyományvilágához. Az is szemet szúr, hogy bizonyos kórformákhoz kapcsolódó ráolvasások-ráimádkozások milyen gyakoriak a gyűjtésekben, más kórformáké viszont (mint pl. sűj, Szépasszony, csuma stb.) teljesen hiányoznak. Vajon nem arról van-e szó, hogy az előbbiek könnyebben gyűjthetők, míg az utóbbiak nehezebben, mert pl. intimebb szférát érintenek, vagy a gyűjtők nem gondoltak rá? Ez 15

8 Polner 1995,36. alapján. 15

9 Polner 1978, 190. Takács Andrásné, Széles Rozália (*1910) 222