Bárkányi Ildikó szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 7. (Szeged, 2011)
Nagy Netta: Paraszti magatartásformák, túlélési módszerek a homokhátsági falvakban a beszolgáltatás éveiben, 1945-1956 között
vetett véget, a durvára őrölt liszt ugyanis feketébb volt a más malmokból érkező lisztnél, és a pékek arra panaszkodtak, hogy nem lehet belőle kenyeret sütni. Mellékesen a malom vezetője feltűnően meggazdagodott, még az infláció idején vett házat iparosokkal rendbehozatta, munkájukért nem titkolva, liszttel fizetett. Büntetése elsőfokon 6 év börtön, másodfokon 2 év fegyház lett, a közvetítő kiskereskedő büntetését viszont 3 hónapról fél év börtönre módosították. A vád árdrágító üzérkedés és közellátás veszélyeztetése volt. 5 6 A parasztember ehhez képest „kicsiben" és óvatosabban feketézett. A pálinkával való feketekereskedésre, ami „békeidőben" is tiltott volt, azonban csak a legbátrabbak vállalkoztak. „Na meg a pálinkát Bacsó Matyi bácsihoz, a kocsmároshoz hordtam. Ha én 5 fillért kerestem 1 liter pálinkán, az nekem már pénz volt. 100 literen több volt az már, de annál nagyobb volt a reckír is. A pálinkát feketén csináltuk, lopva. Ez mind ideggel járt. ...Hála az istennek akkor az egyszer jöttek ki a rendőrök, meg egyszer a fináncok, a pálinka miatt, szerencsére akkor is kimosdottam. Éppen ha akarták volna, akkor is megtalálhatták volna, de látták, hogy egyedül vagyok, meg ott a két gyerek, meg nem volt palota, hanem csak egy szoba-konyhás ház, és elnéztek fölötte, és annyit mondtak csak, hogy ne találkozzunk többet. " (F. A-né) „Az uram a Tiszántúlra hordta a bort megbízható helyre, egyszerre olyan 100120 litert. A tanácsházán dolgozott egy ismerős, aki az unokahúgomnak udvarolt, ő adott szállítási engedélyt, hogy ha útközben megállítják hivatalos legyen. Elvitte a bort Makóra is, a malomba is ide-oda, a borért lisztet adtak, így nem kellett éheznünk sose. Bort csak engedéllyel lehetett szállítani, és otthon csak annyit lehetett tartani, amennyi a fejadag volt, ami ezen felül fogyott el, az után adót kellett fizetni 6 forintot literenként, ami elég sok volt. Na de hát úgy csináltuk, hogy dugdostuk, persze jött a finánc és annyira nézelődött, de azért nem talált rá. Hát olyan sokat azért nem lehetett eldugni, olyan 200 literes hordót tettünk el, elástuk de hát nem nappal. Lett rárakva széna vagy szalmakazal, vagy valami, hogy ne is látszón. A fináncok sose találtak rá. "(T. J-né) „A lőcsöskocsit megpakolták szárral, elrejtették benne a kövidinkát és vitték át komppal Mindszentre. Veszelkáék lerakták a cuccot a kocsi aljára, dunnákkal ráágyaztak, rátették a gyereket, mintha vinnék az orvoshoz, fölül volt a gyerek, alul a szajré. Leleményes volt a paraszt, meg hát lélek volt a kereskedelemben. Mindszentre, Tasnik Jóska bácsiékhoz hordták a bort, olyan jó kapcsolat alakult ki, hogy vendégségbe is eljártunk egymáshoz. " (Cz. F.) A paraszti visszaemlékezésekben gyakran szerepel a hússal való feketekereskedés, melynek során az alkalmi árusítók saját feketén levágott jószágukon próbáltak túladni. Az így előállított terméket igyekeztek helyben, gyorsan házhoz szállítva eladni, de voltak akik kockázatos hosszabb utat vállalva a környező településekre is szállítottak megbízható helyre pl. üzletbe, sőt előre felvett rendelésekre a hetipiacokra is. A feketekereskedelemben is fontos szerepe volt a korábban kialakult patrónuskliens kapcsolatoknak. Az alábbi esetben a feketevágó egy 15 holdas közepes gazda bizalmasával, a néhány holdas szegényparaszt ismerősével vágta a borjúkat, akinek BKMÖL VII.3. Kecskeméti Törvényszék iratai D 560/1947. P. G. és társai bűnügye 176
