Bárkányi Ildikó szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 7. (Szeged, 2011)
Szűcs Judit: Akinek nem volt szilvafája, az vitt a szomszédból suhát, avagy a szilva Csongrádon
meg, miközben fényképeztem a munka folyamatát.) 1980-as években gyűjtve, a szilvalekvárral ízesített, kelt krumplis tésztával készült buktát is említették. 8 6 Pitét nyers, kimagozott gyümölccsel sütöttek. Surányi Dezső is említi. Papp János a lekváros sült tészták között sorolta fel a lekváros pitét, melynek tésztáját egy rész lekvárral, egy rész liszttel és szalagáréval állították össze, majd kevés zsiradékkal kikent tepsibe öntötték, egyenletesen elsimították, megsütötték. 8 7 A tészta a 20. század elejéig, közepéig a szabadkéményes konyhához, majd az ún. kamin (zárt) kéményhez kötődő városi, majd legtovább a tanyavilágban megmaradt kemencében sült. (Emellett a városban is előforduló, tanyavilágban jobban elterjedt önálló udvari kemencék is ugyanazt a szerepet töltötték be.) A kemence használata, több más életmódbeli változás mellett a földek termelőszövetkezeti tulajdonba vételével, ennek következményeként a tanyákról városba költözéssel az 1960-as években szűnt meg. Ennek a folyamatnak példája a csongrád-felgyői tanyavilágban felnőtt, házassága után is itt élt Bodó Istvánné Vajda Viktória (sz. 1938), aki 1968-ig kemencében sütött. Ekkor a városban cserélhető palackos gáztűzhelyével, ennek főzési és sütési lehetőségével cserélte föl a kemencét másokhoz hasonlóan. A tészta készítésének a sütő melletti többi eszköze, az edények is változtak az elmúlt 50-60 évben. A tésztát a múlt század közepén mázas, virágos cseréptálban, később zománcos vajdlingban állították össze és kelesztették, napjainkban már műanyag tálat is használnak. Bódiné a nagymamájától rámaradt kis lábasban készíti elő az élesztőt. Ezt az edényt nem cserélte le. A nehezen tisztítható lemez tepsiket a zománcos tepsik váltották fel már évtizedekkel ezelőtt. A kisült tésztát cseréptányérba, majd porcelán tányérra szedték ki. Az ebéd második fogását jelentő tésztát korábban egy, az asztal közepére kirakott tányérból ették, az utóbbi évtizedekben - a fiatalabbak szokása szerint a dupla terítékkel a sült tésztát mindenki a saját tányérjába teheti. Napjaink szilvalekváros tészta-fogyasztását, illetve annak az étrendből elmaradását, néhány - egymástól távol eső, de a korra jellemző - példával jelzem. Az utóbbi évtizedekben nemcsak a vidékre elszármazó, hanem a külföldön munkát találó, megtelepedő csongrádiaknak a hagyományos étkezés elemeihez ragaszkodását jelzi a Bódi család. A családostól Londonban élő kutatóorvos, Bódi István a vendégségbe érkezett édesanyját, Bódiné Vajda Viktóriát arra kérte, hogy szilvás gombócot készítsen családjának. Az unokák segítségével, az angol fővárosban kapható aszalt szilvából készült gombócnak nagy sikere volt a háromgyerekes családban. (A családfő maga is főzött gombócot, de nem sikerült olyan jól, mint az édesanyjának.) Ahogy 8 6 Szűcs Judit 2003. 10. 8 7 Viga Gyula 2004. 34,91,93,99, 106-107, 112-113, 130, 138, 142-143. Borsod-Abaúj-Zemplén megye kistájairól - bár nem mindegyikből - lekváros, szilvalekváros főtt és sült tészták receptjeit is olvashatjuk. A szerző gyűjtötte receptekben szabatosan fogalmaz, így egyértelmű, hogy az adott étel, tészta szilvalekvárral készül. Ugyanakkor a másoktól idézett receptekből nem derül ki milyen lekvárt használnak ízesítőként. - Illés Lajos - Romsics Imre - Szakái Aurél - Szőke Sándor 2008. 5-72. A 19. századi leírásban a szilva nyers és tartósított változatban fogyasztását életmódleírásba, étrendbe iktatva olvashatjuk. A lekvár főzéséről nem esik szó. A receptgyűjteményben levesek 92., derelye 143., szilváslepény 159., lekváros kifli 166., szegényes töltött kifli 172., szilvalekváros batyu és papucs (csak fotón)173. szerepelnek. Emlékeztetőül: a receptek között cukorral, lábasban szilvalekvár főzését olvashatjuk. 177. Napjainkban elteijedt főzési mód. 149
