Bárkányi Ildikó szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 7. (Szeged, 2011)
Szűcs Judit: Akinek nem volt szilvafája, az vitt a szomszédból suhát, avagy a szilva Csongrádon
egyik adatközlőm mondta, „a szilvalekváros tésztát szeretik, de nem csinálják". Esetenként előfordul, hogy egy fiatalasszony az édesanyjától megtanulta és készíti is ezeket a tésztákat. A gyűjtés-feldolgozás idején a városban járva, ismerős asszonyokat kérdezve, sokan bevallották, hogy nem sütnek, főznek ilyen tésztát. Ennek két oka van. Első, mert elmaradt a lekvár főzése. A gombóc vagy a derelye készítése a buktához, vagyis a kelt tésztákhoz hasonlóan - gyakorlott háziasszonynak is - három órába telik. Ez a második oka annak, hogy a „nem főállású" háziasszonyok családjában még a falusiak körében is - kimarad a szilvalekváros tészták készítése az otthoni ételek közül. 8 8 A többgenerációs családokban (vagy együtt él a három generáció, vagy a nagyszülők a külön élő fiatalok háztartását nyersanyaggal, kész ételekkel segítik), ahol a még aktív nagyszülők kisgazdaságában, kertjében szilva terem, a gyümölcsöt hagyományosan tartósítják, befőttet tesznek el, lekvárt főznek, a nagymama a paraszti konyha hagyományos ételei között szilvával, lekvárral készít ételeket, amelyekből a fiatalabb generáció képviselőiként a szülők és a gyermekek is fogyasztanak. Példáinkban ilyen Pusztai József unokája, Keller Sándor és Makainé családja. A példabeli családok a népesség vékony rétegét képviselik. A szilvának csökkenő szerepét mutatja az étkezésben a 2010. évi, kiemelkedően bő termés sorsa. A kertekben, az utcán rogyadoztak a fák az érő gyümölcstől, de ingyen szedhetően, a piacon olcsón kínálva is nehezen kelt. Újabban a közétkeztetés számára sem vásárolják. 8 9 A megért gyümölcs többsége - a napjainkra kialakult szokás szerint - pálinkaként hasznosult. 9 0 Napjainkban a mélyhűtőben lefagyasztott gyümölcsök között félbe vágva, kimagozva szilvát is raknak el téli fogyasztásra levesnek, kompótnak, de ez a tartósítási mód nem éri el a lekvárnak főzött mennyiséget. A csongrádi pékségekben, élelmiszerboltokban és a cukrászdákban árusítanak egy-egy fajta szilvalekváros süteményt. Az első két helyen tálcás csomagolásban apró barátfuléket vásárolhatunk. A helyi, Füsti cukrászdában süteményként „Magyarország 2010 éve" születésnapi szilvagombócos tortáját árulják folyamatosan. Az alsó és felső tésztalap közé tejszínes szil vakrémet töltenek, a krém közepén szeletenként marcipánba burkolt aszalt szilvát helyeznek, a tortát kívülről étcsokoládéval borítják. A készen vásárolható barátfule és cukrászsütemény is jele annak, hogy a nők munkába állása miatt az otthoni főzés, sütés csökkenését, hiányát készen kapható tészták váltják ki. A csongrádi szilva termesztését, tartósítását, értékesítését és fogyasztását, annak 20. századi állapotát, változását néhány a településre jellemző, népi-paraszti társadalmi réteget képviselő család példáján, szóbeliséggel gyűjtött anyag alapján írtam le. A néhány holdas gazdaságok egy része, példáinkban Pusztai József 1910-15-ben, Gólya Imre az 1920-as években telepített, Vajda Gáspár a meglévő gyümölcsös terméséből a 8 8 Báti Anikó 2008. 122-127. A gyúrt főtt és a kelesztett sült tészták készítését a cserépfalui fiatal asszonyok sem szívesen vállalják. 8 9 Korábban a csongrádi közétkeztetésben szerepelt a vegyes gyümölcsleves (ehhez befőttként tették el télire a gyümölcsöt, szilvát) és a szilvás gombóc. Végh Antal 1978. 30. A szerző ugyanezt jelzi Szatmárból. 150
