Bárkányi Ildikó szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 7. (Szeged, 2011)

Kerekes Ibolya: Török hatások a tápai gyékényszövésben?

kereskedőkkel állhattak kapcsolatban a gyékénnyel foglalkozó tápai családok. Ezek a kereskedők közvetíthették termékeiket a megrendelők felé. A törökök 1686-os kiűzése után még évtizedekig eltartott a politikai, társadalmi és gazdasági viszonyok rendeződése. Szeged közelsége, a város fontos kereskedelmi szerepe azonban továbbra is döntően befolyásolta a tápaiak életét. Tápé és a „Gyékény Fabrika" Az 1700-as évek elejétől (1719-től) létesültek Szeged közelében az első dohánykertészségek. „A dohánynövény Szegeden való gyökérveréséről nincsenek biztos adataink - írta Bálint Sándor. - Kétségtelennek látszik, hogy még a XVII. században jelenik meg, és nyilvánvalóan a török kertkultúra közvetlen hatására ismeri meg népünk is.' A város és környéke alig két évtized alatt (az 1730-40-es évektől) Magyarország legnagyobb dohánytermelő vidéke lett. A kertészetekből gyékénybe csomagolva szállították tovább a dohánybálákat Bécs és az adriai kikötők felé. Ezeket a csomagolásra használt ún. pakológyékényeket Tápéról rendelték az élelmes szegedi kereskedők. A dohánytermesztés állandó növekedésével egyre fokozódott a gyékények utáni kereslet. Amint azt már korábban láttuk, az Erdélyből érkező sószállítmányok átrakodásánál, elosztásánál, valamint a halhasító tanyákon földolgozott hal becsomagolásánál az Árpád-kor óta használták ezeket a gyékényeket. Ehhez társult tehát a dohányipar. Hatására az ősi paraszti önellátó foglalkozásból a 18. század végére jelentős „kézműves manufaktúrává" alakult a tápai gyékényfeldolgozás.

42 Vályi András 1799-ben megjelent ország-leírásában külön is megemlékezett a faluról. „Magyar falu Csongrád Várm. Földes Ura Szeged Városa, (...) földgye keves, melly fekete ugyan, de vízzel gyakran béboríttatik, lakosai halászattal, és gyékény szövéssel keresik élelmeket, mellynek bővségben vágynák.

,4

3 Két évtized múltán a Tudományos Gyűjtemény lapjain is bemutatták a települést: „

Romano Catholicus Lakossai száma 1452-re mégyen, a' kik rész-szerént Halászatból, részszerént és leginkább szövött Gyékények készítéséből élősködnek, mellyeket minden Háznak Lakosi olly bövségessen tsinálnak, hogy ezen egész falut mint egy Gyékény Fabrikának lehet tekénteni, a' melly bői esztendőnként 200.000 darab Gyékény is ki kerül, és nem tsak a' Hazának minden vidékire széllyel hordattatik, hanem Török Országban is Kereskedők által nagyobb mennyiségben ki vitetteték. '

M Ez a hirtelen felfutó termelés nem valósulhatott volna meg, ha nincs mögötte a múltban gyökerező, és nemzedékek óta megőrzött tudás. Érdemes felfigyelnünk arra, hogy a gyékényfeldolgozás lehetséges módozatai közül az ismertetők kifejezetten a szövést említik. Ahogyan az első képi ábrázolásokon - Vedres István 1808-ból származó térképén, valamint a Magyarország és a Nagyvilág című folyóirat 1866. március 4-i számának címlapképén - is gyékényszövő 4

1 Bálint Sándor 1976. 601. 4

2 Giday Kálmán 1957. 790-798. 4

3 Vályi András 1799. [2003] Hl. 456. 4

4 Tudományos Gyűjtemény 1821. 54. Vő. Fényes Elek: Magyarország geográfiai szótára. Pest. 1851. IV. kötet 174. 14