Bárkányi Ildikó szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 7. (Szeged, 2011)

Szűcs Judit: Akinek nem volt szilvafája, az vitt a szomszédból suhát, avagy a szilva Csongrádon

szokás szerinti főzése az 1950-es, 1960-as évekig, a hagyományos paraszti életmód feltételeinek meglétéig a következő volt. A megtermett, vásárolt vagy saját termésű gyümölcsöt a főzést megelőző napon, délután férfiak, nők és gyerekek - frissen hullottat a földről: állva, guggolva, mászva; az alacsonyabb ágakról a földön állva; a magasabb ágakról bottal verve; vagy létráról fíízfa kasba, kosárba - szedték. Az így leszedett szilvát zománcos vajdlingban megmosták, kiválogatták, csumáját leszakították, kézzel félbe törve a magját kivették. Ezt az utóbbi munkát a főzést megelőző este, főként a nők csinálták. Hajnalban a csumiszolt (kézzel összetört, összenyomkodott) szilvát szabadtéren épített vályog katlanon, üstben kezdték főzni. A földbe vájt gödörben főzés emléke az utóbbi 25 évben már elfelejtődött.

6

4 Ez a munka a befőzésre váró gyümölcs mennyiségtől függően egy vagy több napig, illetve szakaszosan akár 1-2 hónapig is tartott. A fövő szilva mozgatásához L alakú, fából készült kavarót használtak úgy, hogy a kavaró rövidebb szára végét fogták a kezükbe. így távolról kavarták a folyamatosan fröcskölődő masszát. Volt, aki az üstnyi szilvát főzte készre (így fele lett), más a harmadára lefött lekvárhoz nyers, kimagozott szilvát öntött. Harmadik változatként a két fél üstnyi lekvárt egy üstbe öntve főzték meg. Előfordult, hogy egy háznál két katlanon, másik tanyán egy nap alatt egy katlanon egymás után két, illetve teliholdnál harmadik üst lekvárt is kifőztek. A napi több üstnyi lekvár főzéséhez folyamatosan dolgozó szedők és magozok is kellettek. A főzést, az erőt, ügyességet kívánó, hosszú ideig tartó munkát általában asszonyok - felváltva két személy - végezték. A katlanba, az üst alá fűtést vagy az egymást váltó főzök, vagy egy harmadik személy csinálta. A marhatartó gazdaságban a legjobb fűtőanyag a tehéntrágya volt, mert égés közben egyenletes hőmérsékletet tartott. A szőlősgazdák venyigével fűtöttek, de a venyige hirtelen lobbant és gyorsan elégett. Korábban és napjainkban is az egyenletes főzés érdekében fával tüzelnek az üstházban. Az egyenletes fűtés - az állandó kavarás mellett - a lekvár leégés nélküli, egyenletes és keményre főzéséhez kellett. A lekvár akkor volt kész, ha kavarás közben elvált az üst fenekétől. Más megfogalmazás szerint „ha olyan kemény volt, hogy tapasztani lehetett volna vele". (Helyenként a kályhacsövet lekvárral tapasztották a falhoz. Ahogy mondták, úgy megkötött, mint a gipsz.)

6

5 M A 25 évvel korábbi, az 1980-as évek közepén végzett gyűjtés szerint a főzést, fogyasztást a következőképpen lehetett összegezni: „A kék szilvából lekvárt főztek. A szőlőben ástak egy gödröt, abba tették az üstöt. A gödörben fűtöttek az üst alá, amelyet vastag karóra függesztettek. A városból vittek ki edényt, amelyekben megmosták, kimagozták a gyümölcsöt. A fövő lekvárt a család fiatalabb tagjai felváltva kavarták. Fadézsában és szilkében tárolták. Kenyérre kenve vacsorára, uzsonnára ették. Kelt tésztában: kiflibe, hordóba, barátfülébe, főtt tésztába: gombócba és derelyébe tették ízesítőnek." Szűcs Judit 2003. 6. 6

5 Végh Antal 1978. 165-167. A szatmári szilvát magjával együtt tették oda főzni, a magjáról lefött szilvát rostán átdörgölték, majd a lét, a ciberét visszatették főzni. A keményre főtt lekvárt szilkékbe szedték. Két hétig is tartó, nehéz, de a szórakozásra is alkalmat adó munkaként írja le a szerző. - Viga Gyula 2004. 94, 99, 101, 108, 132, 133, 140. A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei kistájak tartósítási, feldolgozási módjai között szilvából lekvár főzéséről nem esik szó (az ettől függetlenül igényes feldolgozásban). Ugyanakkor - ha nem is minden kistájban - de a hagyományos szilvalekváros ételek receptjei szerepelnek. - Báti Anikó 2008. 72-73. A Borsod-Abaúj-Zemplén megyéhez tartozó település, Cserépfalu táplálkozás-kultúrája leírásában jelzi, hogy a besztercei szilvából lekvárt minden háznál főztek. Néhány helyen napjainkban is készül üstben lekvár. - Illés-Romsics-Szakál-Szőke 2008. 177. A kiskunhalasi feldolgozásban hasonlóképpen nincs szó a hagyományos szilvalekvár főzésről, de a kimagozott, cukro143