Bárkányi Ildikó szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 7. (Szeged, 2011)

Szűcs Judit: Akinek nem volt szilvafája, az vitt a szomszédból suhát, avagy a szilva Csongrádon

gi válság idején, háború után - mindkét fél számára előnyös megoldás volt, mert az adás-vétel nem függött a pénz pillanatnyi értékétől. Az 1950-es évektől (amikor kivágták az akácfákat) az 1980-as évekig a szilvafák beszerzésének másik módját a faültetési akciók biztosították. Gát László szerint Csongrád Városi Tanács a Hazafias Népfront helyi szervezetével és az iskolákkal (a vezetők gyakran egybeestek: az iskolaigazgató tanácstag vagy/és a Népfrontnak is bizottsági tagja, mint például Gát László is.) együtt osztották a gyümölcsfákat. Nem kötötték ki, hová ültetik. Tehették utcára és a ház kertjébe is. Gát László családja, nagyszülei Jósika utcai háza előtt még az ötvenes évekbeli akció eredményeként az utcán négy fa, a kertben két fa termett. Adatközlőm szerint az 1980-as években nagy szemű, befőttnek való fajta csemetéjét osztották. (Vincze Mária, aki 1980-tól 1990-ig a Népfront helyi szervezetének titkára volt, emlékezett arra, hogy 1975-1980 között egyszer, 1978-ban ültettek akcióban fákat.) A jelzett tíz éves időszakban évente osztottak virághagymát, díszfát és gyümölcs-, meggy- és szilvafát. A várost 7 körzetre osztották. (A nyolcadik körzet Bokros volt. Az iskolák külön kaptak fákat.) Minden körzetben volt lerakat, ahol a fákat át lehetett venni. így kárpótolták a tanyákon és szőlőkben maradt és pusztult fákat a volt szőlő- és földtulajdonosoknak, az ötvenes évekbeli részleges, és az 1960-ban bekövetkezett majdnem teljes kollektivizálás után. Az akció eredményeként a keskeny, nyáron poros utcákat kis lombú, kevés helyet foglaló fákkal telepítették be. A Dankó Pista utca az 1960-as években még tele volt szilvafával, például a 32. számú ház előtt öt, a ház kertjében három szilvafa állt. A szomszéd Rákóczi utcában még napjainkban is több ház előtt esetenként egy-egy, kéthárom, de előfordult, hogy hat fa is terem. A Bethlen Gábor utcában és a keresztutcákban a város széléig, a Móricz Zsigmond utca házai előtt is sok gondozott szilvafa díszlik. De a Fő utcáról befordulva a mellékutcákba, például az Iskola utcában a házak előtti gyümölcsfák között szilvafák is láthatók, a Fő utcával párhuzamos Szőlőhegyi úton, majd a Jósika és a Nádor utcában is fel-feltűnnek. A Jegenye utcában 9-13 fa is áll egy-egy ház előtt. Mondhatjuk, hogy a város minden kertes házas részében vannak szilvafák. Az 1960-ig a hagyományosan működő paraszti gazdaságok többségéhez az 1-5 holdastól a 25-50-100 holdas gazdaságokig mindhez tartozott kisebb-nagyobb szőlőföld. Ezen a homokos földön a szőlők között gyümölcsfák, köztük cseresznye-, meggy-, barack-, körte- és szilvafák hozták termésüket. De gyümölcsfák és köztük szilvafa a tanya körül, a városi ház előtt és kertjében és a hullámtéri földeken is, a családok egy részének a tulajdontól függően több helyen termett. Előfordult, hogy önálló kerteket is kialakítottak. Pusztai József (1879-1953), adatközlőm, Keller Sándor nagyapja az 1910-1915-ös években 30-35 évesen néhány holdon gazdálkodva alakította ki szilvását a Kilences nevű határrészen (a valamikori ártéren) a tanya mellett. A felesége örökölte szőlőből és innen-onnan hozta, és ültette el a szilvafák gyökeréről nőtt fácskákat. Termése apró szemű parasztszilva volt. Míg módosabb tanyaszomszédja nemes fákat vásárolt szilváskertjébe, addig Pusztai József kisparasztként a gyümölcsös létrehozásának anyagi befektetés nélküli módját választotta a parasztinépi tapasztalat felhasználásával. Tudta, hogy az átültetett fácskák néhány év alatt termőre fordulnak, szemzést, oltást nem igényelnek, permetezni nem kell. A fákat 8137