Bárkányi Ildikó szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 7. (Szeged, 2011)
Mód László: „Ilyen még nem volt." Szőlészeti-borászati kiállítások Szegeden a 19. század végén és a 20. század elején
hettek bepillantást. Megtekintették a Tomery-típusú szőlőtartósító helyiségeket, a szüretelés, a szőlőcsomagolás illetve a préselés munkafolyamatát, amit különböző munkaeszközök (pl. ekekapák alkalmazása, francia és magyar fogatos permetezők) bemutatója egészített ki. A program Juranovics Ferenc szőlőbirtokának felkeresésével zárult. A szakmai kiránduláson 220 személy vett részt. 6. A Homoki Szőlősgazdák Országos Egyesületének kiállítása (1912) Két esztendővel a megalakulása után a Homoki Szőlősgazdák Országos Egyesülete szőlő-, bor- és gyümölcskiállítást rendezett Szegeden, amelyen csak azok mutatkozhattak be a termékeikkel, akik tagjai voltak a szervező társulatnak, illetve a Szegedi Gazdasági Egyesületnek, vagy a bejelentéssel egyidejűleg felvételüket kérték a szervezetekbe. A bemutató négy egységre, a bor-, a szőlő-, és a gyümölcskiállításra valamint a borkóstolóra tagolódott. A borok csoportjában külön bírálták és díjazták a hegyi illetve a homoki, valamint a fehér és a vörös borokat. Minden borból három palackot kellett a termelőknek beküldeniük, amelyek közül egyet kiállítottak, egyet bíráltak, egyet pedig a borvásár céljaira tartottak fenn. A szervezők megkövetelték a kiállítóktól azt, hogy a fehér borokat rajnai típusú, a vöröseket pedig bordói palackokba töltsék, amelyeken fel kellett tüntetni a tulajdonos nevét, a termőhelyet, a fajtát, az évjáratot, illetve az áruba bocsátott bor mennyiségét és árát. Aki nem teljesítette ezeket a feltételeket, annak a termékeit nem díjazta a zsűri. A nagyobb kollekcióval, illetve a külön állványon elhelyezett borokkal bemutatkozó termelőknek a bírálatra valamint a kóstolás céljára fenntartott palackokon kívül a többi üveget a kiállítás bezárását követően a szervezők visszaadták, amennyiben 24 órán belül jelentkeztek értük. A borok csoportjában négy díszoklevelet, négy arany-, négy ezüst- illetve nyolc bronzérmet osztott ki a zsűri a kiállítók között. A különböző borvidékekről származó személyekből álló bíráló bizottságnak jogában állt a felsoroltakon kívül dicsérő- illetve elismerő okleveleket is kiadni, a szegényebb kiállítók pedig 10-20 korona jutalomban is részesülhettek 200 korona erejéig. A kiállítandó termékeket Gerle Imréhez, a rendezőbizottság elnökéhez kellett eljuttatni Szegedre, a Tisza Lajos körút 69. szám alá. Az 1910-ben megrendezett szőlészeti-borászati kiállításhoz hasonlóan 1912-ben is lehetőségük nyílt az érdeklődőknek a borok megkóstolására, amelyről a Homoki Gazda 1912. augusztusi számában a következőképpen számolt be: „Hogy a kiállításon a látogató közönség az egyes borvidékek és illetve termelők borait megismerhesse, a kiállításon borkóstoló lesz felállítva, hol a borkóstolás céljaira beküldött borok poharankint bocsájtatnak közkóstolásra. Ezenkívül beküldhetnek a termelők 30-50 literes hordókban borokat a közkóstolás céljaira. E hordó borok a termelő nevének és címének, valamint az eladandó bor mennyiségének és árának kitüntetésével bocsájtatnak közkóstolásra. " 6 7 A szőlőkiállításról a rendezőbizottság a következő tudnivalókat tette közzé: „A szőlők csakis a bizottság által rendelkezésre bocsátott papírtálcákon vagy 5 kilós szőlőszállító kosarakban állítható ki. Minden kiállított tárgy olvas6 Homoki Gazda 1912. augusztus. 9. 113
