A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 5. (Szeged, 2005)

Szűcs Judit. Maszlag János (1883–1966) öreg halász életrajza

megint jól kedvezett a halállományra. '13-ban a víz megint kint volt október 20-ig. A hal annyira elszaporodott, hogy a következő négyévi világégést tudta pótolni. Sajnos én ez idő alatt nem voltam idehaza. 13-ban a víz elapadt, az öregebb bátyámmal átmentünk a mentett-réti kubikba. A gátőrrel beszéltünk, hogy szeretnénk halászni a kubikban meg a Szívágyban. Azt mondta, hogy mindjárt megtudom a társulati hivataltól, amely Szentesen volt. Telefonon beszólt azonnal, meg is engedték a halászatot. Két kubit meghalásztunk, fogtunk két mázsa hetven kiló halat. Abból a gátőr 50 kg-ot bevitt Szentesre a társulati hivatalra. Azt mondták neki, hogy a halászokkal csinálja meg az egyezséget, hogy a halat ők adják el (64) bizonyos ár mellett. Úgy is lett, a potyka súlya darabonként a legkisebb volt 60 dkg, a nagyobb 1 kg 20 dkg, átlagos ár lett kg/40 krajcár. Ebből a társulat ötből kettőt kapott. A mi feleségeink a piacon elárusították, mikor milyen volt rá a piac. Iparkodtunk a halászattal, ahogy csak bírtunk. Leértünk a vashídhoz, üsmerős volt a vasutas őr. Odagyütt hozzánk, Győrfinek hívták, azt mondja nekem, hogy nézzük meg a Kanász kubiját, abban mindig ugrik a potyka, sok hal van benne. Megnéztük a kubit, hét kataszteri hold volt egy tagban. Az egész kubifel volt fordulva kétéves subával. Többnyire száraz volt, csak egy mód volt a halászatra, a reginástapogató. Azt mondom a bátyámnak: - Mit szólsz hozzá? - Azt, hogy nagyon munkás lesz, ha ideadja Kanász Bálint a kubit kihalászniÉn azt mondtam neki, hogy én átmegyek Szentesre, megkeresem a lakását. Hát Győrfi, a vasutasőr megmondta, hol találom meg. At is mentem Szentesre, meg is találtam. Meg is lett az egyezség 50 százalékban, úgy, hogy a halat ő viszi onnan a helyszínről a szentesi meg a csongrádi piacra. Csongrád kedden, Szentes csütörtök, péntek Csongrád, hétfőn Szentes, így lett beosztva. Be is mentünk, bepakoltunk, 30 db varsát bevittünk. Két nap, két éjjel a sok varsa a (65) szárnyas halat összefogta. Ez a hal mindössze 2-3 mázsa közt volt. Azután ráfogtunk a reginást tapogatóra. Azzal aztán fogtuk a halat a suha közt! Volt hal minden piacra arányosan. Ment is egy darabig szépen a dolog. Kanásznak a bátyja, Anti felment Pestre a Vasútitöltés Építő Vállalathoz, mert még két kataszteri hold a vállalat tulajdona volt. Mi ezt nem tudtuk, mi azt hittük, hogy a társulaté, mint a többi kubikgödör. Mi úgy gondoltuk, lehalászszuk a Kanász kubiját, azután a társulatnak fogunk halászni. De nem így lett, Kanász azért ment fel Pestre, hogy a két hold kubikgödröt a vállalattól megvegye. Ahogyan meg is vette, 600 forintért a két kataszteri hold kubikgödröt. Eddig ment is a dolog zökkenőmentesen. Lejött a bátyja is a helyszínre. Mondják, ezután nem úgy lesz, mint eddig volt. Kérdem, hogy akarják. Mondják, hogy harmadából adják, mert lehet rá kapni embert, amennyi kell. Ránéztem a bátyámra, ő meg énrám. Én azt mondtam nekik, hogy mink nem halászunk tovább. Délelőtt volt az idő, Bálint ment is ki a Tiszára, hozta már a halászokat befelé, oda, ahol mi voltunk. Mink azonnal összerámoltunk minden szerszámot, ne lássanak semmit, hogy minekünk milyen halászó szerszámaink vannak. Mondom a bátyámnak, hogy bemék a Mentett-rétbe a sógoromhoz, (66) mivel hogy ő vitte be a szerszámot, hát majd ő ki is hozza. Úgy is lett, bementem hozzá. Azt mondta, hogy három óra tájra végez, azután legyün, legyünk nyugodtak. Én aztán lementem. Mikor lemék, ott ül a bátya a hálón. Kérdem tőle: 98