A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 5. (Szeged, 2005)

Szűcs Judit. Maszlag János (1883–1966) öreg halász életrajza

nap, mint honvéd szolgáltam, a tényleges szolgálat megszűnt. A további idők ismét meghozták a katona életet. Bizalom nélkül neki az életnek. A bátyámhoz mentem haza, ott feküdtem az ágyon szomorúan, nem tudtam elgondolni, mi lesz velem. A bátyámnak a felesége azt mondja: - Oda se nézzen, majd én holnap kimék az öreg Szilágyi sógorhoz és behíjom, az majd meggyógyítja. Úgy is lett, másnap kiment hozzá és elmondta neki hogylétem, mi bajom. Be is jött. Mikor meglátott, odaült az ágyam mellé egy székre, megnézi a lábam, azt mondja: - Nincs itt kissógor semmi baj, majd helyregyün ez nemsokára. Én mondom: - Nyomorult vagyok, látja, öregsógor. Azt mondja az ángyomnak: - Örzsi, van-e timsó? Azt mondja, hogy nincsen, de lehet hozni a boltból. - Hozzál két krajcárért! Hozott is azonnal. Azt mondja: - Van-e petrezselyem zöldje? Száraz, mentül öregebb, annál jobb. (46) Ott volt egy szomszédasszony, azt mondja: - Nekem van! Ment is azonnal, hozott is két csomót. Az öregsógor elkészítette a fazekat, bele vizet, beletette a gyökér zöldjét, bele a timsót, megfőzte a fürdőt. Addig míg főtt, letérdelt az ágyam mellett, levette a kalapját és ráolvasott. Közben imádkozott, a kézivel többször keresztet vetett a fájós lábamra. Elvégezte a dolgát, azután odament a sporhethez, megnézte, azután még főzte tovább. Mikor jónak látta, azt mondta nekem: - Gyere le az ágyrúl! Csinált egy ülőhelyet, levette a fazekat, én leültem, és a fájós lábam alá tette. Betakart, azután beszélgettek sokáig, közben megkavarta, hogy jobban adja a gőzt. Egyszer azt mondja az öregsógor: - Nézzük meg kissógor, hogy nézi ki! Kitakarja a lábam, ekkor azt mondom: - Sógor, kinyúlt a lábam! Azt mondta: - Majd helyrejön, oda se nézz! A lábamon meglátszott, meddig van a baj. Kinyúlt a lábam, fájdalmat nem éreztem, úgy éreztem, mintha újraszülettem volna. Azt mondja az öregsógor: - Most rákötjük a megfőtt petrezselymet és majd holnap reggelig rajta lesz. Nagyon jó volt a lábamnak. Másnap reggel levettük a kötést, megmutatta, hogy meddig van a baj. (47) Ahol a baj volt a bőr alatt, ott sárga színű volt a bőr színe. Helyre is jött a lábam hála Istennek, amit nem reméltem. A daganatot hosszú idő után a többszöri fürdőzés eltüntette. Megörültem, hogy most már kezdhetek valamit. Mikor bevonultam katonának, volt a nénémnél 30 forintom. Az öreg Varga Jóska bácsinak a csónyikja eladó lett, én megvettem a csónyikot harminc forintért, egy hitvány guszakece néhány erős horoggal. A bátyámat kértem, hogy segítsen rajtam, 91