A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 5. (Szeged, 2005)

Szűcs Judit. Maszlag János (1883–1966) öreg halász életrajza

kokat figyelembe se vette, egyoldalúlag kijelentette, hogy a Forgók tulajdonát képezi a járandóság, és minekünk nem fizetnek vissza semmit, ezért nem írtunk alá a telekkönyvi átvételnek, ezért bűnösnek mondott ki a járásbíróság. Ketten bátyámmal együtt 100-100 pengőt fizettünk, így lett vége ennek a haszonlesi ügynek, hogy a járandóságot édesapánk nem is használta sohasem, és mi ketten húztuk ki a bátyámmal a részünket. Jó édesapám mikor megvette a háztelket, hozzáfogott a falát felverni. Aztán őszszel lett gyékény, nád, akkor azután rátették a tetőt, beleköltöztek lakni. Az épület egy pitar, egy ház volt, a végében egy gusornyó volt, amelyben egy tehén, egy borjú elfért. (8) A pitar az volt kamra, az volt konyha, még a boroshordók is ott voltak télennyáron. A jó édesapám eljárogatott halászni, abban az időben egy kis halász egy évre 6 forintot fizetett. Ami halat fogott, oda vitte, ahol el akarta adni. 1869-ben haszonbérbe kivette Szanda Balázs a halászati területet az uraságtól. 32 évig volt a bérlője, 1902-ben telt le a bérlet, mikor megalakult a Csongrád-szegedi halásztársulat. Ezen idő alatt, míg bérlője volt a Tiszának, meggazdult belőle. Két lánya volt neki, az egyik lányát Kónya István vette el feleségül, a másikat meg Balog János vette el feleségül. Balog vő szegedi lakos volt, ő kezelte lent Szegeden a haleladást. A másik vő meg Vásárhelyen a tanyaföldeken vezette a gazdálkodást. Az öreg Szanda is vásárhelyi lakos volt, 5 tanyája volt neki, meg volt neki szép nagy háza Vásárhelyen. Az öreg nagyon spór ember volt, tudta vezetni a gazdálkodást, a halászathoz hozzájárult az idő is meg a vízállás is. Csikós József volt neki a halászmestere, szegedi lakos volt, ő a folyó tiszai hálón dolgozott hatodmagával. A holt-tiszai hálón meg Balog Gyúr a volt a halászmester. (9) Abban az időben a folyó Tiszán tilalmast hagyott a gazda. Csak ősszel halászták meg a tilalmast, akkor összejött sok kis halász, még vidékről is jöttek sokan. Volt sok olyan, aki eltalálta, fogott sok szép halat. Egy ilyen tilalmas adta a nagy csomó halat, 30-40 mázsát megfogtak egy ilyen halászaton. Volt a csongrádi szőlők alja, ez volt a legfelső tilalmas, azután volt a zsúpi örvény, azután volt a Labodár, úgynevezett Gyevi örvény. A Labodáron 1888-ban 72 mázsa harcsát fogtak meg, a fehér halat nem számítva. A halászatot félbe kellett hagyni, két tökösbárka tele lett, meg a kisebb bárkák is töltve lettek. Az ilyen halfogások adták a nagy jövedelmet a halászgazdáknak. Nem volt csuda, hogy az öreg Szandának összejött sok föld tanyával együtt. Mikor együtt voltak egy ilyen tiszai tilalmas törésen, az öreg gazda megjött reggel, a halászokat számbavették, hányan vannak a kishalászok. A nagyhalászok külön, azok nagyhálóval, a kishalászok kecével halásztak. (10) Az öreg gazdának volt egy kis kulacsa, tele volt pálinkával, volt hozzá egy kis takaros pohara, mindenkit megkínált egy pohár pálinkával, de a pohár olyan kicsike volt, hogy csak egy fogra való volt benne. Sokszor szemére vetették, miért nem nagyobb poharat vett. Ekkor az öreg Szanda kivett a zsebéből egy vöröshagymát, akkor odafordult az emberekhez: no, minek híjják ezt? Aztán mondta: hagyma és majd holnap is lesz. így kell gondolkozni. Sok kis halász volt olyan, aki mihamarabb halat fogott, akkor illa berek, nád a kert, el se köszönt, már el is szökött a fogott hallal együtt, mert ilyenkor a gazda az évi árendát lefogta azoktól, akik még nem fizették ki az árendát. Pedig ilyenkor a halászat után főtt igazi jó halpaprikás. Aki ottmaradt másnapig, azok megkapták a fogott hal79