A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 5. (Szeged, 2005)

Szűcs Judit. Maszlag János (1883–1966) öreg halász életrajza

kettő hasonló műfajban (napló és emlékirat), hasonló stílusban, tényszerűen, olvasmányosan írt. Újabb kötetben Szenti Tibor a Hódmezővásárhelyen fellelhető első világháborús dokumentumokat gyűjtötte össze és jelentette meg. Ezek műfaja az ő meghatározásában: napló, visszaemlékezés, frontvers és tábori, családi levél. Hosszabb írásként szintén a keleti fronton szolgáló, harcoló fiatal tiszt töredékes naplóját közli.

21 Koch Rudolf Dombitól és Maszlagtól társadalmi helyzetében, iskolázottságában és katonai rendfokozatában is eltér, amikor már a tisztnek és a közlegényeknek közös élményeik (hadifogság, esetleg együtt szökés) lettek volna, a tiszt naplója megszakad. Szenti rövid paraszti visszaemlékezés-töredékeket is közöl, melyek szemléletükben, élményanyagukban hasonlóak Dombiéhoz és Maszlagéhoz.

22 Ezek a népi írások együtt értékes forrásul szolgálhatnak a téma szakkutatói számára. Az „öreg halász" nemcsak írását hagyta ránk, hanem elkészítette az általa ismert halászszerszámok, eszközök makettjét. Füzesi Péter, amatőr helytörténész írja: „Az összes ősi szerszámokat kicsinyítve elkészítette a csongrádi múzeum részére, ahol azok kiállítva láthatók." (Ez a kiállítás a csongrádi múzeum első állandó helytörténeti kiállítása volt.) „Khín Antal kérésére elkészítette a halász szerszámokat a budapesti Mezőgazdasági Múzeumnak. Ugyancsak ő készítette el a bajai és a kecskeméti múzeum halász szerszámait is"

23 A Mezőgazdasági Múzeumban két munkatárs nézett utána, van-e adat Maszlag Jánosról. Vitkai Kálmánná tájékoztatása szerint Maszlag János neve nem szerepel a náluk őrzött Khín Antal hagyatékban, Székelyhídi Iván a tárgyleltárban a Csongrád megyei halászszerszámok bejegyzésnél sem szerepel készítőként a neve.

24 A helyi Tari László Múzeumban 2002-ben megnyitott „Csongrád népélete" című állandó kiállításba újból válogattunk makettjeiből. (Az ezekről készült 5 képből kettőn a 2002-ben megnyílt kiállítás részlete látható.) A helyi múzeumnak ajándékozott tárgyai két helyen szerepelnek a leltárkönyvben. Első helyen az eredeti méretű tárgyak 58. 1. 44-52., 58. 1. 54-56. leltári számokon 12 tárgy bejegyzése található, ebből 10 darabot ő maga készített. Az 58. 1. 167-198. leltári számokon 37 tárgy (ezekből két leltári számon összesen hét evező) szerepel, ezek mind a tárgyak kicsinyített változatai. A Füzesi életrajz szerint folklórgyűjtők, szépírók is megmeséltették, adatközlőként megbeszéltették: „Elbeszélte az alsóréti Pozsár Jancsi futóbetyár történetét, akit így megőrzött, megmentett az utókor számára. Többen írtak róla, így Szilárd János író is a halásztörténeteiben."

2 Ezek az adatok is igazolják, hogy sokirányú adottsága, tudása és tevékenysége nem veszett el, többféle formában megmaradt az utókor számára, és a további feldolgozás, értékelés lehetőségét is jelzik. Ez a naplónak nevezett írás utólag megírva szintén az emlékirat műfajába sorolható. 21 Szenti 1988. 159-290. 22 Szenti 1985. 54-69., Szenti 1988. 138-158. Példaként Csizmadia Imre naplójának részletei levelezésével kiegészítve. 23 Füzesi 1965. 241-242. 24 A Maszlag János készítette tárgyaknak a Füzesinél leírtak alapján a bajai és a kecskeméti múzeumi gyűjteményekbe elhelyezésének tisztázása, és a Mezőgazdasági Múzeumba kerülésének további pontosítása később tisztázandó feladat. 25 Füzesi 1965. 242. 73