A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 5. (Szeged, 2005)

Szűcs Judit. Maszlag János (1883–1966) öreg halász életrajza

Maszlag János írása a tárgyi néprajz (a halászat), a folklór, a népi társadalom és a történettudomány (az első világháború keleti frontja és orosz hadifogság) kutatói számára - más népi emlékiratokkal együtt - vizsgálat tárgyául, forrásul szolgálhat.

26 Jelen sorok írója a Múzeumi Füzetek - Csongrád 7. számába készülő munkájában a 20. század első fele halászata leírásához legkorábbi és összefüggő forrásként használja az itt közölt kéziratot. Maszlag János életrajza 1883. május 10-én született Csongrádon. Apai ősei harmadíziglen halászok voltak. Apja Maszlag István (1831-1891), anyja Király Erzsébet (*&• 1897). A Király család tagjai a Felvidékről jöttek. Vászongatyát árultak. A néprajzi irodalomban gyolcsos tótoknak nevezett vándorárusok voltak. Anyja az anyakönyvi bejegyzés szerint Árva megyei Nádváros településen született. Anyja rokonsága a szóbeli emlékezet szerint Klárafalva-Krisztináról vagy Krisztina-Klárafalváról érkezett. János fiuk legkisebb gyermekként született, korán árván maradt. Kilencedik éves, amikor édesapja 1891. július 12-én meghal. Az idős halászok szívesen vették pártfogásba a halászat iránt érdeklődő félárva fiút. Édesanyja 54 évesen 1897. május 10-én hunyt el. Testvérei, Pál az idősebbik bátyja, Erzsébet a nővére és István, a fiatalabbik bátyja. István lett a gyámatya, mellette tanulta a halászatot. (Ő még később, a családos, felnőtt öccse dolgaiba is beleszólt.) A három idősebb testvér saját gondjaik, katonaság, családalapítás mellett felváltva segítették öccsüket. A belsővárosi („belvárosi") iskolába két osztályt járt, összesen négy osztályt végzett. Király István nagybátyja a Nagyboldogasszony templomban harangozó volt, feltehetően így lett a kisfiú ministráns. (Később Litvániában az így szerzett latin tudása mentette meg, jutatta élelemhez.) Már 6-7-8 évesen picézni járt. Erre még édesapja tanította. Apja halála után, nyolc évesen ment el először Bori Imre idős halásszal kecézni. Önállóan emelihálót használt. Ebben a korban a teljes családban élő gyerekek is már ilyen kiskorukban kezdtek belenőni a fizikai erőt, ügyességet és kitartást kívánó kenyérkereső tevékenységbe. Az egyre önállóbban mozgó 15-20 éves fiú leggyakrabban két helyen halászott, vagy felment Sas alá (Sas: Tiszasas), vagy Mentett-réten az ártéri kubikgödröket halászta társaival. 1904. október 5-én bevonult katonának Szegedre. Ahogy a halászatban, úgy a katonaságnál is könnyen teremtett kapcsolatokat. Megjelenésével, viselkedésével itt is bizalmat keltett az emberekben, a kaszárnyában a mellette fekvő szerb fiúban és őrmester rokonában, vagy a századparancsnok feleségében. Néhány hónap után játék közben szerzett térdsérülése miatt leszerelték. Itthon, Csongrádon bátyja feleségének sógora, Szilágyi sógor gyógyította meg. Gyorsan talpra állt, félretett pénzéből és a nővére segítségével csónyikot, szerszámokat és kendert vásárolt varsa kötéséhez. Öregebb bátyjával kezdtek 1905 tavaszán kecézni a Körösön, majd fölment Sas alá varsázni. Ebben az évben jól keresett, pénzét félretette, a fél hold szőlőjét művelte, Ugyanerről kissé más megközelítésben a szerzőtől megjelenőben Múzeumi kutatások Csongrád megyében 2004. kötetében. ( Maszlag János - Szűcs Judit összeállította - életrajza a két publikációban egyezik.) 74