A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 5. (Szeged, 2005)

Mód László: „... utazásainknak alkalmatlanságait tűréssel viselhessük...” Szentes város külkapcsolatai a passzuslevelek tükrében (1827–1830)

A szentesi lakosok a meszet leginkább Nagyváradról (16) szerezték be, de elvétve akadtak olyanok is, akik úticélként Bihar vármegyét (1), illetve az Erdőhát (1) tájegységet jelölték meg. A bírói számadásokból viszont az derül ki, hogy az 1820-as évek végén a város kizárólag nagyszalontai emberektől vásárolt kisebb-nagyobb mennyiségű meszet. 1828 júniusában Kenéz Istvántól 6 köböl és 7 véka árut vettek az elöljáróság megbízottai. Nagyvárad és Nagyszalonta esetén talán arról lehet szó, hogy a lakosság egy része a mésszel közvetítő kereskedelmet űzhetett, a felvásárolt árut pedig az Alföld felé továbbíthatták megfelelő haszon reményében. Legtöbb alkalommal (9) a szentesi lakosok Gyuláról szerezték be a faszenet, amit a városban tartott sokadalmak alkalmával kínálhattak számukra. Egy esetben az Erdőhát is felbukkan beszerzési helyként, ahonnan Sólyom János kovács hozott a mestersége gyakorlásához szükséges alapanyagból. Az 1820-as évek végén Szentesre a sziksót Kistelekről, Bócsáról, a szanki pusztáról és Mezőtúrról szállították. A jegyzőkönyvekben előfordulnak azonban olyan megjelölések is, amelyek a környező településekre, a szomszéd vármegyékre vagy pedig a túl a Tiszán fekvő területekre vonatkoznak. A sziksó beszerzése kapcsán úgy tűnik, hogy számolnunk kell a szentesi lakosok által folytatott közvetítő kereskedelemmel is, ami Békés, Gyula, Tartsa (Köröstarcsa), illetve a szomszéd vármegyék felé irányult. A forrásokban jó néhány alkalommal (17) találhatunk olyan bejegyzéseket, amelyek kenderbeszerzésre utalnak. A vásárlás helyszíneként legtöbb esetben Bács vármegyét (5), illetve a Bácskát (7) jelölték meg a szentesi lakosok. Emellett felbukkan még az úticélok között Babos vagy Páhi (1), Bihar vármegye (1), Orosháza (1), valamint Nagykároly (2) is. Az 1820-as évek végén a szentesi határban ugyan jelentős volt a vízjárta, a folyók áradásai által időszakosan elborított területek aránya, mégis a szentesi lakosok néhány alkalommal Vésztőről (1), Szeghalomról (2), Dévaványáról (1), Tiszakürtről, illetve Szelevényről (1) hoztak nádat a településre. A külső kapcsolatrendszer sajátos csoportját alkotják a rokonok felkeresésére, hazahozatalára vonatkozó utazások, amelyek egyértelmű bizonyítékai a szentesi lakosság meglehetősen kiterjedt és szerteágazó kapcsolatainak. A református egyházi anyakönyvekből kiolvasható, hogy az 1827-es, az 1828-as, az 1829-es és az 1830-as esztendőben 17 településsel létesítettek a szentesi kálvinisták házassági kapcsolatot. A falvak, mezővárosok közül Hódmezővásárhely, Kecskemét, Nagykőrös, Békésszentandrás és Öcsöd fordul elő leggyakrabban. Az említett településeken kívül előfordul még Tiszaföldvár, Kisújszállás, Kunhegyes, Medgyes, Békészentandrás, Orosháza, Tiszasas, Doboz, Karcag, Kiskunhalas, Mezőtúr és Aporka is.

28 Az anyakönyvekben rögzített falvak, mezővárosok földrajzi elhelyezkedését áttekintve azt láthatjuk, hogy többségük a Tiszántúlon, illetve a Duna-Tisza közén található. A Szent Anna plébánia 1830-ból származó házassági anyakönyveiben Orosházáról, Veszprémből, Kiskunhalasról, Tiszakürtről, Szarvasról, Gyöngyösről, Csongrádról, Hódmezővásárhelyről és Kiszomborról származó vőlegények és menyasszonyok nevei bukkannak fel. A jegyzőkönyvekben rögzített rokoni kapcsolatok vonatkozhatnak távolba, más településre Papp Imre 1971. 61