A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 5. (Szeged, 2005)

Mód László: „... utazásainknak alkalmatlanságait tűréssel viselhessük...” Szentes város külkapcsolatai a passzuslevelek tükrében (1827–1830)

tal vett részt az idénymunkában. A jegyzőkönyvek szerint a nyomtatás céljából úti okmányban részesülők zöme egymaga indult útnak, ám néhány esetben a források arról tudósítanak, hogy 2-3 gazda társult vagy saját béreseikkel vállalt munkát. Az állati termékek árucseréjét illetően az 1820-as évek végén a sajtkereskedelem számított jelentősnek, amely három dunántúli település, Paks (3), Székesfehérvár (10) és Veszprém (15) felé irányult. A jegyzőkönyvekből sajnos nem derül ki, hogy az úti okmányban részesülő személyek juh- vagy tehéntejből készített sajttal üzleteltek-e. Gyapjút ebben az időszakban a szentesi lakosok Gyulára és Aradra szállítottak. A juhilletve a birkakereskedelem egyik legfontosabb központjának Pest számított, ahova főként ürüket hajtottak Szentesről. Előfordul még az említett településen kívül Békés, Kecskemét, Gyula, Szarvas, Békésszentandrás és Öcsöd is. A lovak vásárlása kapcsán a jegyzőkönyvekben Mezőtúr, Gyula, Szarvas, Nagykőrös, Békés, Arad, Kecskemét, Izsák, Kunszentmárton, Pest, Törökszentmiklós és Nagyvárad, a sertések vételekor pedig Békés, Gyula, Szarvas, Hódmezővásárhely, Bánátszentmiklós és Arad bukkan fel. Az 1820-as évek végén a szentesi lakosok Szarvason, Hódmezővásárhelyen, Gyulán, Békésen, Mezőtúron, Szegeden és Bánátszentmiklóson vásároltak szarvasmarhát. A jószágokkal kapcsolatos ügyletek lebonyolítására leginkább a vásárok alkalmával kerülhetett sor. Az 1820-as évek végén a szentesi lakosok közül jónéhányan kértek passzuslevelet, mert elveszett vagy ellopott állataikat kívánták megkeresni. Az eltűnt jószágok többsége (32 eset) ló volt, kisebb számban azonban szamarak (6), sertések (7), szarvasmarhák (7) és juhok (1) is felbukkannak. A jegyzőkönyvek sok esetben nem rögzíthették az utazás végcélját, mivel az úti okmányért folyamodó nem tudhatta pontosan, hogy vajon hol is keresse elbitangolt vagy eltulajdonított állatait. Konkrét település, esetleg megye vagy táji megnevezéssel viszonylag ritkán találkozhatunk: Jászberény (1), Battonya (1), Szeged (1), Békés vármegye (1), Szarvas (2), Szentandrás (1), Gyula (3), Kistelek (1), Hódmezővásárhely (1), Csanád vármegye (1), Szelevény (1), Pécska (1), túl a Tiszán (2), Pusztaszer, Anyás (1). A jegyzőkönyvek szerint előfordult, hogy a jószágok teleltetése nem helyben, hanem más településeken történt, ahol a takarmányban szűkös téli hónapok alatt is biztosíthatták haszonállataik számára az élelmet. A forrásokban egy alkalommal fordul elő Sövényháza, háromszor pedig Kunágota, ahol pusztát is béreltek a szentesiek. A város és Kunágota kapcsolata ebben az időszakban nem csak a jószágteleltetésre szorítkozott, mivel a bírói számadások szerint 1830-ban Kapdebo Jakab pusztaárenHabár nem tartozik a vizsgált időszakhoz, mégis érdemes megemlékezni arról a két szentesi lakos, Virágos István és Dudás Szabó István által működtetett, alkalmi kereskedőtársaságról, amely sertésvásárlással és közvetítő kereskedelemmel foglalkozott. Az alkalmi érdekközösségbe tömörülő tagok között később nézeteltérés támadt, melynek következményeként a helyi tanács elé került vitájuk. A forrásokból kitűnik, hogy a szentesiek Pancsován 57 sertést vásároltak, majd megfelelő haszon reményében megpróbáltak túladni az állatokon. A felek között kibontakozott pénzügyi vitával magyarázható, hogy az iratok részletesen beszámolnak az útvonalról is a felmerülő költségekkel együtt. A Pancsovára történő utazás kapcsán a források említést tesznek a temesi révről, Bánátszentmiklósról, Magyarczernáról, Csanádról és Hódmezővásárhelyről. Miután Szentesre visszatértek, Virágos István Kecskeméten és Csongrádon is megfordult, ahol vásárok alkalmával próbált túladni a jószágokon. CsML SzF V. A. 102. b. Szentes város tanácsának iratai. Tanácsülési iratok (a továbbiakban: Tan. ir.) 1828. május 17. 40. 58