A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 5. (Szeged, 2005)

Mód László: „... utazásainknak alkalmatlanságait tűréssel viselhessük...” Szentes város külkapcsolatai a passzuslevelek tükrében (1827–1830)

dástól a város négy boglya szénát vásárolt. A jegyzőkönyvek szerint Kunágotára valamelyik Szentesen működő gazdaság lovait, valamint szentesi gazdák juhait hajtották a munkával megbízott személyek, Sövényházára viszont Grecsó Jakabné vezette saját teheneit borjaikkal együtt. Az 1820-as évek végén a szentesi lakosok közül néhányan halkereskedelemmel is foglalkozhattak, ami leginkább Arad (3) és Temesvár (3) felé irányult. Egy alkalommal azonban Gyulára, Kiskunfélegyházára, Simándra, Kurtitsra és Pankotára is vittek az áruból. Néhány esetben a jegyzőkönyvekben azt is érdemesnek tartották feltüntetni, hogy nyers illetve sózott halat szállítottak-e." A jegyzőkönyvekből nem tudhatjuk meg, hogy a hallal kereskedő személyek halászok vagy ficsérek, azaz halszatócsok voltak-e, a sózott halat pedig napon szárították vagy hordóban tartósították-e. A vizsgált időszakban a gazdasági kapcsolatok között szép számban (72) fordulnak elő a különböző gabonafélék adásvételéhez kötődő ügyletek. Az 1820-as évek végén a szentesi lakosok búzát Gyuláról, Orosházáról, Bács, Békés és Bihar vármegyéből, Aradról, Nagylakról, Kisiratosról, Kecskemétről és Vésztőről hoztak. Árpavásárlás során Gyulán, Makón, Kevermesen, Komlóson, Békéscsabán fordultak meg, míg egy alkalommal Szentesről Rimaszombatra vittek a termésből. Egyszer fordul elő zab vásárlása kapcsán Vésztő, zabeladás alkalmával pedig Kecskemét. A jegyzőkönyvekből sajnos nem derül ki, hogy a szentesi lakosok saját részükre vagy pedig kereskedelmi céllal vettek-e gabonát. Ha a borbehozatal szempontjából összevetjük egymással a lakosság és a helyi elöljáróság ügyleteit, akkor azt tapasztaljuk, hogy utóbbi jóval intenzívebb és szélesebb körű kapcsolatokkal rendelkezett. Nyilvánvaló, hogy ennek hátterében az állhat, hogy a település kocsmáiba a helyben termett boron kívül nagy mennyiségű, máshonnan származó italra is szükség volt, hiszen a választék biztosítása is fontos szempontnak számított. Az 1827/28-as, az 1828/29-es, valamint az 1829/30-as gazdasági esztendőről készített bírói számadásokból kiderül, hogy a város kocsmáiba a bor beszerzésével megbízott személyek Kecskeméten, Tiszaalpáron, Tiszaugon, Csongrádon és Aradon vásároltak kisebb-nagyobb mennyiséget. A szentesi lakosok a városba ritkán, mindössze néhány alkalommal szállítottak bort. Úticélként három települést, Békést, Tiszasast és Vésztőt jelölték meg. A gyümölccsel való kereskedelem jelenlétére utalhatnak azok a bejegyzések, amelyek arról tudósítanak, hogy a szentesi lakosok Bihar vármegyében, Erdélyben, Pankotán és Gyulán vásároltak a termésből. A helyben termett vagy más vidékekről beszerzett árut Gyulán, Berényben, Szarvason és Mezőtúron értékesítették. A jegyzőkönyvekben négy alkalommal találunk utalást arra, hogy páran 1828 és 1829 októberében gesztenyét hoztak Eszékről a városba, ami a szentesi lakosok által gyakorolt közvetítő kereskedelemre utalhat. A fonások az 1830-as évek végén a Körös, a Kurca és Tisza partján jó néhány halsózó kunyhókról tesznek említést, ami minden bizonnyal jelentős mértékű haltartósításra és az erre épülő halkereskedelemre utalhat. Nyíri Antal 1948. 66. 59