A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 5. (Szeged, 2005)

Törőcsik István: Régészeti és néprajzi kályhaleletek Szegedről

Az itt szereplő kályha típusok egy részét egyértelműen azonosítani lehet. A legegyszerűbb a már jól ismert bögre formájú szemekből álló kályha, ez a legolcsóbb is, annyira, hogy a lábazat felrakása csaknem duplájára drágítja. Bizonytalan a „négy Szegletű Vörös Tserép-Kementze" azonosítása. Táblás kályha nem lehet, hiszen egy darabja a beépítéssel együtt is igen olcsó (a mázas árucikkek ennél általában drágábbak, 9 krajcárért például egy „Közönséges Éjtszaki Edényt" lehet kapni, de ennek mázas változata már háromszor ennyi). Táblás kályha helyett így inkább négyszögletes peremű, mázatlan kályhafiókokra következtethetünk. A zöld és „tarka zöld" mázas kályhák tábláit is ezek a szegedi mesterek állíthatták elő, míg a „Hamburgi Kállyha" - ahogy erre a név is utal - import darabokból helyben összeállított tüzelőberendezés lehetett. A 19. század második felében az agyagipar különböző ágait együttesen művelő „manufaktúraszerű műhely" is kialakult Szegeden; Magyari Józsefnél - a visszaemlékezések szerint - 36 segéd dolgozott, ebből 12 „kályhás" volt." 2002. október 4. és november 15. között a klinikák épületegyüttesén végighúzódó (a Tisza Lajos körúttól a Somogyi utcáig) távhő vezeték fektetésének földmunkáit kísértem figyelemmel. A szórványos leletek (kerámia, fém, csont) között begyűjtöttem egy mázas kályhacsempe töredékét is. A lelet egy profilált, párkányrészhez tartozó darab. Mivel a belseje nincs lappal lezárva így nem felső párkányként, hanem a hasáb alakú tűzteret és a szélesebb — agyagból vagy téglából épített — lábazatot áthidaló lábazati párkány elemeként azonosítható. Párhuzamai a tolnai Sárközből ismertek, egyes esetekben a folyatott mázas díszítés is pontosan megegyezik.

36 Az 1998-as palánki leletmentés során Révai és Tömörkény utcák kereszteződésénél a háromszög formájú gyeptükörben két halványpiros anyagú, négyzetes szájú, mázas kályhaszem töredékét találtam (9. kép). A sárgásfehér színű mázas felület középső részén és négy oldalán egy-egy piros pávamotívum látható melyek hátából színes virág nő ki. A sarkokat egy-egy stilizált gránátalmával díszítették.

37 A kisebb töredék díszítése és rekonstruált méretei megegyeznek az előzővel, csupán a kidolgozás látszik elnagyoltabbnak és a színek halványabbak (10. kép). A mázas, négyzetes szájú tál alakú kályhaszemek megfelelőit inkább a Dél-Dunántúlról ismerjük. Ezeket a darabokat 19. századiaknak kell tartanunk. A különböző párhuzamok alapján kapcsolatok feltételezhetők a Dél-Dunántúl, illetve a Duna-mellék vidékével. Ez egyéb 18-19. századi tárgyak (pl. ékszerek, kerámia) esetében is megfigyelhető. A közvetlen párhuzamok alapján talán nem túlzott merészség ezeket a 18. századi Szeged egyik meghatározó fontosságú etnikumával, a dalmatákkal kapcsolatba hozni. A dalmaták tulajdonképpen katolikus horvátok (bunyevácok) voltak, akik 1687-ben kaptak letelepedési engedélyt az Udvari Haditanácstól.

38 A Palánkban már 1701-ben dalmata tanító működik, az újjáépített Szent Demeter templomban pedig egy 1730-as tanácsi határozat csak dalmát nyelvű hitszónoklatot rendelt el.

39 A század második felében a katolikus délszlávok a nyelvi kapKresz Mária 1990,312. Például lásd Sabján Tibor é.n. 39. Rekonstruált talpátmérő: 18 cm, a négyzetes perem rekonstruált mérete: 24x24 cm. Heka László 1998, 63. Heka László 1998, 73. 40